Lennon Imagine című száma a világbéke gyönyörű himnusza. 1-2 hónapja a nővérem elküldte nekem az alább látható feldolgozását. A videóklip mély érzelmeket váltott ki belőlem. Szabályosan megkönnyeztem.

Azóta többször megnéztem/meghallgattam. Mindannyiszor inspiráltabbá váltam tőle, s tényleg elképzeltem, milyen is lenne ha…

A vicces az egészben, hogy nem is lehetetlen, amiről énekel(nek), konkrétabban amiről a dal szól. Talán utópisztikus, de mégis reális. Megvalósítható, igaz nem egyik pillanatról a másikra… Miből gondolom?

A jövőt az emberi képzelet alakítja. Közelebbről az a képzelet, amit igaznak vélünk. Ez a alapvető hitünk, s ez befolyásolja minden tettünk, reakciónk. Ha azt hiszük, hogy a világ rossz, akkor úgy fogunk reagálni rá, úgy fogunk viselkedni. Bezárkózunk, és bástyáink mögül bíráljuk az eseményeket.

Ha egy békés világ víziója motiválja tetteinket, megnyílhatunk mint egy üde virág, s mosoly ül az arcunkra. S ez kihat embertársainkra, és végighullámzik az egész Földön. Csak rajtunk áll, hogy mit választunk.

Ez szépen hangzik, de ehhez erőfeszítésre van szükség…

Az emberi elme kondicionált, egyszerűbben mondva programozva van. Automatikus reakcióinkon keresztül élünk. Azt hisszük, hogy mi reagálunk, holott előre bekódolt viselkedésminták közül válogat az agyunk. Amíg ezt nem vesszük észre, a képzelet csak ideiglenes és nem minőségi változást hozhat. Gyökeres változásra van szükség. Egyének szintjén. Nem kormányok fogják a békét elhozni. Hisz a mindenkori társadalmi tudatszint, az egyének tudatszintjének összessége.

Amíg egyénenként nem vesszük a fáradtságot, hogy megfigyeljük alapvető agyi programjainkat, addig nem lesz változás. A kulcs a felelősségvállalás. Felelősséget kell vállalnunk mindenért, ami van. Az egyén globális felelősségvállalásáról beszélek. Mondhatod, hogy semmi közöd ahhoz, ami mondjuk Kínába történik. DE NEM ÍGY VAN. Minden tettünk (vagy éppen ha nem cselekszünk) láncreakciószerűen kihat a világra. Példaként: ha megsértesz, megbántasz valakit, ő ezt magával viszi, és rázúdítja másra. Ő szintén tovább hordozza ezt a feszültséget magával… És így tovább… a lánc szép lassan körbe ér.

A felelősségtudat éberebbé teszi az embert, figyelme megerősödik. S a belső világunkra irányított figyelem tüzében elindulhat a változás. Képessé válunk tudatára ébredni automatikus viselkedésmintáinknak. Rádöbbenünk arra, hogy életünk java részében robotként működtünk. És ezután a felismerés után, megtehetjük első lépéseinket a szabadságba… a béke világába…

“You may say, I’m a dreamer,
But I’m not the only one,
I hope someday you’ll join us,
And the world will be as one.”