A kérdés, hogy késznek érezzük-e magunkat ezek megismerésére.

Nos elárulok valamit: igazából ígyis-úgyis ezen az úton vagy. A kérdés csak az, hogy tudatosan vagy öntudatlanul teszed mindezt?

A tudatosság az jelenti, hogy figyelemmel kísérjük mindazt, hogy mi is történik körülöttünk és bennünk, meglátjuk az összefüggéseket, és ezáltal egyre szélesebb spektrumban tudjuk mindezt felfedezni, megérteni. Az öntudatlanság annyit jelent, hogy a dolgokat szétválasztva, elkülönülten szemléljük, nem vesszük észre a köztük lévő mély és szoros kapcsolódást, és ebből adódóan csak sodródunk az élet hullámaival össze-vissza, ahelyett, hogy meglovagolnánk őket.

Ha öntudatlanul szeretnél ezen az úton haladni, akkor csináld csak azt, amit eddig is tettél. Cselekedj félelmeidnek, és megszokásaidnak (beragadt/megkövült vágyaidnak) engedelmeskedve, és ne vizsgáld meg a mögöttük lévő mozgató erőket, összefüggéseket. Olyan ez, mintha anélkül akarnál autót vezetni, hogy tudnád mire való a kormánykerék, a fék vagy a épp a gázpedál.

Ilyenkor bármilyen változtatás az életedben, csak felszíni változást fog okozni, mert nem veszed észre, hogy igazából a benned zajló gondolatok és érzések, érzelmek ugyanabba az irányba terelnek, csak épp a körítés változott meg kissé. De valami nem változott. Ugyanúgy idegeskedsz, félsz, dühöngsz, megbetegszel, unatkozol, utálsz, vagy szeretsz dolgokat, néha örülsz valaminek, néha lelkesedsz, vagy éppen elveszíted a lelkesedésedet valami iránt. Ez mind arról szól, hogy milyen formán éled meg a dolgokat, az eseményeket, és a környezeted. Változtatási szándékaink épp ezekre irányulnak, de mégis hajlamosak vagyunk ezeket figyelmen kívül hagyni, és csak külső dolgokra (anyagi javak, élvezetekre) összpontosítani. Csakhogy így nincs valódi változás, ez egy ún. ördögi kör…

ÉS addig folytatod ezt az ördögi kört, amíg egyszer máshogy nem döntesz!

Dönthetsz másképp: Valódi tudatosságot viszel az életedbe, így a vállalkozásodba is…

Mit jelent a tudatosság mellett dönteni? Gyakorlatilag azt, hogy meg szeretnéd érteni az életed történéseit. Ekkor a megértés szándékának tűzét szítod fel magadban. Ez a tűz tudatosságod egyre erősödő kondicionálatlan (feltételekhez nem kötődő, ítéletmenetes) figyelme. Mit jelent ez a gyakorlatban? Minden helyzetben, például az üzleti kapcsolataidban (pl. egy üzleti tárgyaláson) folyamatosan ítélkezés nélkül észleled a környezetedet és megnyilvánulásait, valamint a saját hozzáállásod, gondolataid és érzelemvilágod hullámzását. Ebből fakadóan egyre több felismerésed lesz. Rádöbbenhetsz összefüggésekre, gátló tényezőkre, amelyek látszólag életed teljesen más terültéről származnak. Rálelhetsz ezen gondolataid, érzéseid forrására. (Például kitől másoltad őket?) De leginkább rádöbbenhetsz arra, hogy ezek mind nem számítanak, elengedheted őket. S ebben az újonnan keletkezett térben gyökeresen új dolgok jelenhetnek meg.

Úgy gondolom, az önismereti út lehet bármi. Lehet az életed bármely aspektusa (területe), ha tudatosan viszonyulsz hozzá, így akár még egy vállalkozás is. És mi is egy vállalkozás? Számomra az önkifejezés és önmegvalósítás eszköze.

Egy olyan terület – vagy nevezhetjük játéktérnek, vagy akár lelki laboratóriumnak is – ahol alkalmad nyílik megfigyelni önmagadat. Megfigyelheted, hogyan viszonyulsz szűkebb és tágabb vett környezetedhez: pl. a pénzhez, az üzletfeleidhez, kollégáidhoz, az államhoz, a természethez, sőt még a családodhoz is, stb.

A fentiek ismerete ad valódi alapot arra, hogy bármilyen döntésed, például egy új honlap készítése, ne csak felületes változtatást jelentsen számodra, hanem valóban harmonikusabbá változtathasd saját, és környezeted életét…

Ezt a folyamatot segítheti a holisztikus szemléletmód megismerése, és a tudatos önkifejezés gyakorlása. Ez utóbbira remek eszközöd, gyakorló tereped lehet egy honlap, legyen az üzleti vagy személyes célú.

Itt meg tudod mutatni valódi egyediségedet, és ezen keresztül kommunikálhatod azt másokkal, anélkül, hogy meg akarnál bárkit is győzni, vagyis manipulálni (hipnózist alkalmazni) akarnál. Ez utóbbi cselekedeteknek kellemetlen visszahatása is lehet rád nézve, de tulajdonképpen választhatod ezek a megfigyelését is.

Hiszek abban, hogy ha van egy remek terméked/szolgáltatásod elég ezt a világ tudtára adni, s azok, akiknek szüksége van rá, eljut hozzád, mindenféle ügyeskedés nélkül. Csak kommunikáld azt, hogy mit kínálsz, mire jó stb. Ez egy egyszerű, őszinte önkifejezés. Mindig lesznek néhányan, akik elfogadják, és sokan, akik nem. De ez így van jól.

(Megjegyzés:  Az alábbiakban  Szabó György parapsychológus barátom kiváló és tömör összefoglalóját teszem közzé a témáról – onismeretegyeniutakon.hu)

A holo szócska görög eredetű, jelentése: teljes, egész. A holisztika a világot teljes egésznek, annak különféle dolgait egymással összefüggésben lévőnek, dinamikusan együtt változónak, különválaszthatatlannak érzékeli és magyarázza. A holisztikus szemlélet szerint az egyes dolgokat, jelenségeket egymástól elválasztani, elkülöníteni nem lehet. Ha csak egyes dolgokat, részeket vizsgálunk, akkor óhatatlanul is téves következtetésre juthatunk. Nézzünk egy példát erre:

“A történet szerint egyszer több gyereknek a szemét kendővel bekötötték, majd behoztak egy elefántot. Az volt a feladat, hogy próbálják meg érzékelni a közelükben lévő ormányost. Az egyik gyerek az elefántormányába csimpaszkodott, a másik a fülét fogta, a harmadik a lábát ölelte át, a negyedik a bojtos farkába kapaszkodott, stb. Ezután az elefántot kivezették, a kendőt levették a gyerekekről, és megkérdezték őket:

– Mondjátok el, hogy milyen az elefánt?

– Izmos, hajlik jobbra balra, és néha karikába tekeredik – mondta az első, aki az ormányt fogta.

– Nem igaz! Az elefánt lapos és vékony, nagy kiterjedésű, és állandóan légörvényt csinál maga körül. – így a második, aki a fülét fogta.

– Ez sem igaz! Az elefánt nagy, merev és oszlopszerű. – válaszolta a harmadik, aki az elefánt lábát ölelte át.

– Egyikőtöknek sincs igaza! Az elefánt hosszú vékony és szőrpamacs van a végén – mondta a negyedik, amelyik az állat farkába kapaszkodott. És így ment tovább…A gyerekek nem tudtak megegyezni, hogy milyen is az elefánt…”

A holisztikus szemlélet hiányában könnyen hasonló hibába eshetünk. Tudnunk kell, hogy a dolgok, történések és jelenségek nem önmagukban valók, – noha háromdimenziós agyunk talán semmilyen /logikai vagy egyéb/ kapcsolatot nem talál más dolgokkal, jelenségekkel, történésekkel (erre mondja az átlag ember, hogy véletlenül így és így történt) – hanem esetleg évezredekkel ezelőttről induló folyamatról van szó, amely az én életembe a mai napon ilyen és ilyen hatással szólt bele. A létezésben nincs véletlenszerűség, vagy szerencse, (Einstein híres szavai szerint: „Isten nem játszik kockajátékot.”) hanem a törvények által megszabott kereteken belül történnek az események. Egy falevél sem eshet le véletlenül a fáról. Egyik esemény előidézője, vagy hátráltatója az utána következőnek, segíti vagy éppen gátolja annak létrejöttét. Mivel a világban minden dolognak, vagy történésnek oka van, (akár felismerjük azt, akár nem) éppen annak létjogosultsága van! Az „amint fent úgy lent” elv alapján minden jelenség része egy nálanál nagyobb egységnek, de ő is tárháza az őt felépítő jelenségeknek. Az átfogó holisztikus szemlélet hiányát jelzi az emberiség szintjén a globalizáció, az esőerdők kiirtása, a túlzásba vitt ipari termelés, a környezetszennyezés, a Föld_Anya kizsigerelése, stb. A tudományok terén – ahol leginkább szükség lenne a holisztikus nézőpontra – az átfogó szemlélet hiányát gombamód szaporodó résztudományok és a szakbarbárság térhódítása jelzi.

A holisztikus szemlélet hiánya átlagos emberi szinten a ”háromlábú szék elmélet” (a test, a lélek és a szellem egyensúlyának) figyelmen kívül hagyását jelenti. Ez azt eredményezi, hogy az adott személy úgy éli az életét, mint egy parafadugó a háborgó tengeren: általa ismeretlen erők – saját akaratát semmibe véve – lökik, taszigálják számára sokszor félelmetes és ismeretlen irányba, néha fájdalmas, néha boldog pillanatokat okozva, látszólagosan értelmes okok nélkül, valami meghatározatlan és homályos cél felé. Ez a személy a vele való történéseket a „sors” csapásainak tartja; szerinte az ő sorsa a legsanyarúbb a világon; és ezért a sanyarú sorsért mindenki más hibás csak ő nem… Ez az ember Oktalan, és céltalan (milyen beszédes is a nyelvünk!) Biztosan mindenki ismer a környezetében ilyen embert. (Esetleg magunkra ismerünk.) Az nem baj, ha magunkra ismerünk, hiszen mindenki élt már ilyen szemlélettel. A lényeg a változáson, a változtatási képessége, illetve a a holisztikus szemléletről való saját tapasztalat szerzésén van… Mindenkit bátorítok arra, hogy látókörét tágítsa, haladja meg tegnapi szemléletét, adja fel nyugodtan saját korlátaiból épített várát, hiszen ha elő mer bújni ebből a „szemléleti csigaházból”, ha le meri bontani a saját korlátait, akkor jutalmul az egész világot kapja, kaphatja…

Holisztikus szemléletűvé kell (ismét) válni. Azért ismét, mert egy-két évezreddel ezelőtt, de még néhány száz éve is a holisztikus szemléletet nem kellett külön tanítani, magyarázni, hiszen teljesen természetes és ezért szinte észrevétlen világszemlélet és közeg volt. (A természeti népeknek manapság is ilyen jellegű a világképük.) Létezik egy fogalom: a „polihisztor”, amely ezzel a szemléletmóddal élő embert jellemzi. A polihisztor nem sokféle tudomány tudója, nem tudászsák, nem lexikon, hanem az átlaghoz képest nagy intellektuális tudásának alapjairól képes az összefüggéseket felismerni, átfogó szemléletével a logikán túl, humanista módon szeretetben, az Isteni törvényekkel egységben működni. Természetesen az a tény, hogy az évezredek óta „jól működő” holisztikus szemlélet a 19. század végére (a materialista világkép térhódításával párhuzamosan) szinte elfelejtődött, ennek is létjogosultsága van. És éppen a holisztika adja meg a választ erre a kérdésre is. A Szellem involúciója során a kozmikus törvényekből fakadóan szükségszerű a Szellemi tudásra boruló Maya fátyla, mert csak úgy tapasztalhatjuk meg maradéktalanul az anyagi világ erőit, ha azt állítjuk tudatunk gyújtópontjába. Az anyagi világ káprázatában a holisztika nagyon távolinak és erőtlennek tűnik. Mint ahogyan nagyon távolinak és erőtlennek látszik a neoncsövekkel kivilágított alagút végén beszüremlő napfény is. De mint ahogy neonfény nem hasonlítható a tündöklő napfényhez, úgy az anyagvilág összes káprázata sem ér fel a Szellemi világok ragyogásával… A Vízöntő kornak éppen ez a jelentősége, hogy a tudat elé állított materialista szemlélet helyébe ismét a szellemieket állítsa.

A holisztikus szemlélet valami olyasmit jelent, hogy képesek vagyunk felismerni az okokat, képesek vagyunk felismerni tetteink, cselekedeteink hatásait. A holisztikus szemlélet azt jelenti, hogy képesek vagyunk beleilleszteni mostani állapotunkat, helyzetünket egy folytonosságba. Ez a folytonosság a legfelső szinten és a legalsó szinten is megvan, és működik. A folytonosság a régmúltból indul, és a jelenen keresztül a jövőbe tart.

Milyen hasonlóság van a testi egészség és az üzleti vállalkozás sikeressége között?

Ezt talán onnan a legegyszerűbb megközelíteni, ha abból az egyszerű, hétköznapi tapasztalatból indulunk ki, mely szerint minden betegségnek tünetei vannak (pl. láz, émelygés, rossz közérzet stb.). Ezek a tünetek hívják fel az ember figyelmét arra, hogy valami nem frankó, nincs egyensúlyban a szervezete. Kérdés az, minként közelítünk a tünetekhez!!! A tünet valami rossz dolog, vagy valamire fel akarja hívni a figyelmünket?

Az elfogadott közgondolkodás, valamint a modern orvostudomány alapja, hogy a tünetekkel veszi fel a harcot. Egyszerű példa: fájdalomcsillapítót kapkodunk be, ha fáj a fejünk. Ezzel az adott tünetek megszüntethetőek, de a kérdés az, vajon ez valódi gyógyuláshoz vezet-e. Sok esetben az ember újra és újra „visszaesik” a betegségbe (pl. visszatér a fejfájás, akár migrén szerűen). Ez azért történik, mert maga a lényeg, az ok nem lett kiiktatva. A kérdés, hogy ’Mi az oka pl. a fejfájásnak?’, megválaszolatlanul marad… Pedig ez lenne a valódi megoldás. Mert a fájdalom erre próbálja felhívni a figyelmet. (A fejfájás esetében például, hogy sokat „agyal”/idegeskedik valamin.) Ha egy kicsit mélyebben elmerengünk a dolgon, felfedezhetjük a betegség valódi okát, a kiváltó mentális/lelki gócot.

Ennek a válasznak a felkutatása, megértése az igazi gyógymód, mert a betegség gyökerét vágná el. Hisz a felismerjük az okot, könnyen elejét vehetjük annak, hogy újra és újra belelépjünk ugyanabba a hibába.

Nos, mi köze mindennek az üzleti vállalkozáshoz?

A válasz igen kézenfekvő. Az üzleti vállalkozás sikertelensége (pl. forgalom csökkenése, pénzügyi problémák stb.) is a testi betegséghez hasonló tünet, csakhogy ez az ember életének más területén jelentkezik. Arról tájékoztat bennünket, hogy valami nem megfelelőn működik a vállalkozásunkban. Ezeket a tüneteket szokták a különböző szakemberek pénzügyi mutatószámokkal kielemezni, hogy feltárják a problémák okát. Mondják is: a számok nem hazudnak. Egy oldalról ez igaz is lehet, rámutathat arra, hogy mely területen lehet szükség a beavatkozásra. De véleményem szerint ez is csak a tünettel való hadakozás, s nem vezet el a folyamat mélyebb összefüggéseinek megértéséhez. A valódi megoldáshoz messze túl kell tekinteni a számokon, hisz a valódi válasz mibelőlünk fakad.

Ahhoz hogy megértsük, hogy mi a valódi oka annak, ami történik, kérdéseket kell feltennünk önmagunknak. Olyanokat például, mint: Mit történik? Mivel függ össze? Miért zavar ez engem? Mit szeretnék, minek kellene történnie? Miért lenne az jó nekem? Mi a legmélyebb ok, amiért ezt szeretném? stb. A kérdések egy idő után jönnek maguktól, minél mélyebbre hatolsz… És ami a lényeg, a válaszok is mindig ott vannak, mert belőlünk fakadnak! Gondolkodásmódunkból és hozzáállásunkból, valamint az ezekből születő magatartásmintáinkból. Ha változást szeretnénk, nekünk kell változtatnunk ezeken, mert csak így indul el a változás világunkban. Csak fel kell fedeznünk, és szembe kell néznünk a valósággal.

Ez eddig oké. De mit kell változtatni? Hol kezdjünk hozzá?

A dolog sokkal egyszerűbb, mint az ember gondolná, de éppen ezért akár nehéz is lehet. Nem kell más tenni, mint figyelni önmagunkra, vagyis arra, hogy miként reagálunk a világra. Milyen gondolataink, érzéseink támadnak, hogyan viselkedünk adott szituációkban.

Hogy valódi legyen a változás, meg kell erősíteni a figyelmünket, és ehhez a rendszeres gyakorlás vezet minket. Ugye mindenki ismeri ezt a mondást: „Gyakorlat teszi a Mestert”.

Ha elég erőssé válik a figyelmed, azaz képes vagy figyelni önmagadra a jelenben, könnyedén felismered a „hibás”, berögzült mintákat. Ezáltal képessé válsz mélyreható változást elérni, hisz a felismerésekből adódóan automatikusan szűnnek meg előttünk az akadályok, azaz nem tudnak rajtunk eluralkodni automatikusan a korábbi viselkedésminták.

A felismerés nélkül, azaz amíg nem mész le a gyökerekig, addig a felszínen történhet változás, de ezzel csak annyit érsz el, hogy a probléma egy másik szintre tolódik el.

A valódi gyógyulás, legyen az akár testi vagy üzleti, magában a változás képességében, jobban mondva a változásra való hajlandóságunkban rejlik.

Még egy érdekes összefüggés, amire érdemes odafigyelni!

Az előzőekben analógiát vontam az ember üzleti- és testi egészsége között. Nem csak hasonlóság, de a szoros összefüggés/kölcsönhatás is van a kettő között. Talán Te is hallottál már hasonló kifejezéseket, hogy „XY betegre dolgozta magát…” Érdemes ezen is elgondolkodni.

“Egy látogatónak, aki úgy mutatkozott be, mint az Igazság keresője, ezt mondta a Mester:
– Ha valóban az Igazságot keresed, akkor van valami, amire mindenek felett szükséged van.
– Tudom. Az igazság szenvedélyes szeretete az.
– Nem. Állandó készenlét annak elismerésére, hogy tévedhetsz.”

Bármiből, bárkitől tanulhatsz

A rádöbbenések onnan is érkezhetnek, ahonnan az ember legkevésbé számít rá. Néhány hete történt, hogy a barátnőm, Edina, vásárolt magának egy női magazint. Nem kell ecsetelnem, nem sokra tartom ezeket a lapokat. Mégis rá kellett döbbennem, hogy igen sokat tanulhatok belőle…

No persze nem az írások mélysége ragadott meg.

Ott hevert előttem, gondoltam belelapozok, hogy megtudjam mivel „mérgezi magát” Edina. Beleolvastam egy-két cikkbe, ami úgy témában közelebb állt hozzám. Nos, a hatás roppant tanulságos volt: elindult a szalag… szinte dőlt belőlem a kritikus megjegyzések áradata, amit addigi tapasztalatim szerint jogosnak éreztem (még talán azok is voltak).

De hirtelen megakadtam… Valami zavart az egészben. Észrevettem ennek az egész kritikus hozzáállásnak az ostobaságát: azt bíráltam a magazinban, amit épp csináltam: a felszínes ítélkezést és elhatárolódást.

Kikristályosodott előttem, hogy amit teszek, az nem más, mint a magazinhoz és annak tartalmához, a kapcsolódó emberekhez fűződő felsőbbrendűség érzetem tükörképe. Rá kellett döbbenjek, hogy milyen mélyről fakadó lenézés is fortyog bennem egyes dolgok iránt. Nem tudom a dolgokat a helyén értékelni… Rádöbbentem, még ha észrevételeim valamelyest jogosaik is, de ez csak az adott nézőpontból igazak. Nem is ez volt a lényeg! Hanem a nézőpontomhoz fűződő viszonyom (érzelmi kötődéseim), ami elfedte a valóságot, és így nem kezeltem a dolgot a saját környezetében, kontextusában. Elképzeléseim a világról falként magasodnak olykor köztem és a jelen valósága között.

Az ilyen viselkedésből adódóan olyasmit tehet, mondhat az ember, ami a valódi szándékával ellenkező, ha nem tudatosul idejében benne ez az automatikus reakció. Az építőnek szánt kritika lehet, hogy pont az ellenkezőjét váltja ki, mint amit szeretnék. Például a másik önértékelését tiporhatjuk el vele…

Még egy ilyen látszólag ártatlan szituációban is, mint egy magazinon való ítélkezés. Például a másik magára veheti, hogy felette is ítéletet mondok, hogy ilyen „értéktelen” vackokat vásárol… Ráadásul mégse értéktelen… Például nekem is segített… igaz, nem az eredeti funkciója szerint.

Ezen esemény hatására, mélyen eltűnődtem. Percekig bámultam maga elé, s figyeltem cikázó gondolatimat. Lepergett előttem, hogy hányszor estem ugyanebbe a hibába.

Ebből fakadóan egy elhatározás született bennem: meg szeretném változtatni a hozzáállásomat. Szeretném a saját kontextusában értékelni a dolgokat, azaz megérteni minden dolog jelentőségét. Azt, amit a jelen pillanatban felvesz.

Ennek hatására felskicceltem magamnak egy vázlatot, hogy mire figyeljek oda

(ezt olvashatod az alábbiakban):

Az ember tapasztalatainak van egy viszonylag „stabil” struktúrája. Miből fakad ez a stabilitás? Az észlelési módból, ami saját nézőpontunkból adódik, amelyet az évek során magunkévá tettünk, és szilárd meggyőződésünkké vált. Ez egy igen „jól” funkcionáló szűrő. Ezen keresztül tekintünk a világra, és ez torzítja el érzékelésünket. Ennek megfelelően reagálunk a világra.

Minden tapasztalat (például a női magazin látványa) egyfajta reakciót vált(hat) ki belőlünk (pl.  lefitymálás). Amit érdemes megfigyelni magadon ilyenkor: Milyen ez a reakció? Mit érzek? Milyen gondolataim támadnak? (Figyelem)
Megvizsgálom őket az alábbi kérdések tükrében: Máskor is reagáltam már hasonló módon?
Mi a hasonlóság, különbség a két esemény között? Mi köti össze őket?

A „mentális program” definiálása: milyen érzelmek, érzések, gondolatok uralnak ilyenkor?

Át kell gondolni a következőket: Milyen hatással vannak ezek rám? Hogyan cselekedtem? Mit mondtam? Hogyan hatottak ezek másokra? Mit érezhettek? Hogyan reagáltak? Mit váltott ki belőlük? Mindezek hogyan hatnak vissza rám?

Ha ezeken a kérdéseken végighaladsz, egy „magasabb” nézőpontból tekinthetsz önmagadra, viselkedésedre. Ráláthatsz arra, hogyan is alakítod egyes viselkedési mintáiddal saját és környezeted életét.

Hogyan változtass?

Legyen benned elfogadás önmagaddal/reakcióiddal kapcsolatban. Ne bélyegezd meg jónak vagy rossznak, amit tettél. Ez teszi lehetővé a megértést, hisz így nem esel az önbírálat csapdájába.

• Használj analógiákat. Figyeld meg, hogy az életed más terültén is reagálsz-e hasonlóan.
• Gondold végig milyen hatása volt ezen reakcióidnak. Gondold át azt is, hogy mit szerettél volna, hogy történjen.
• Gondold át hogyan és miben változtatnál, hogy a kívánt eredmény megtörténjen…
• Cselekedj ennek megfelelően…

Ami még megkönnyíti a változást: az a humor. NEVESS magadon…

Útravalónak még három rövid szösszenet Anthony de Mello-tól. A bennük rejlő bölcs irónia, nekem sokat segített. Már tudok jóízűeket mulatni önmagamon, ha rádöbbenek egy-egy betokosodott ideámra.

“Egy utazónak, aki azt kérdezte, hogyan különböztetheti meg a valódi mestert egy hamistól, röviden csak ennyit mondott a Mester:
– Ha te magad nem vagy csaló, téged sem fognak becsapni.

A tanítványaihoz pedig később így szólt:
– Miért tételezik fel a kereső emberek, hogy saját maguk őszinték, és csupán
ahhoz van szükségük tesztre, hogy felfedezzék a mesterek ámításait?”

“Egy férfi felszállt a buszra, s egy fiatal ember mellett kapott helyet, aki szemmel láthatóan hippi volt. Csak az egyik lábán volt cipő.
– Látom, elveszítetted az egyik cipődet, fiam.
– Nem, öregem – jött a válasz. – Találtam egyet.
(Ha valami nyilvánvaló számomra, még nem jelenti azt, hogy igaz is.)”

“A tanítványnak, aki állandóan panaszkodott másokra, azt mondta a Mester:
– Ha békét akarsz, keresd a változást magadban, és ne másokban. Könnyebb a lábadat védeni egy szandállal, mint szőnyeggel borítani az egész földet.”

Mi is a fogyasztói társadalom motorja?

Egy dolgot könnyen leszögezhetünk: a vágykeltés. Ez minden üzleti kommunikáció (marketing, reklám, PR) lényege. Azaz arra van kihegyezve, hogy elültesse bennünk a vágy magvait, és ezáltal befolyásolja az embereket arra, hogy megvegyék a kínált szolgáltatást/terméket. Miért tesszük mindezt? A cél nyilvánvaló: az eladás révén szerzett pénzen kielégíthessük „saját igényeinket”. Ez rendjén valónak is tűnik. De vizsgáljuk meg közelebbről a kérdést? Honnan származnak a „saját igényeink”? Valóban saját igényeinket elégítjük-e ki?

Számomra alapvető ezeknek a kérdésnek a megválaszolása, ha tudatos vásárlásról beszélünk. Mindenre szükségünk van-e, amit megvásárolunk, vagy csak mások (barátaink, szülők, reklám) befolyása alatt cselekszünk?

Ezzel arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy mindenkinek érdemes megvizsgálnia, miért is vásárol meg ilyen-olyan dolgokat. Milyen forrásból jöhet a motiváció? Ha kicsit is rálátunk, észrevehetjük, olyan ez mint egy pókháló, amibe gyanútlanul belesétálunk. Észre se vesszük hogyan, de beleragadunk… Talán mi magunk is pókok vagyunk?

Hálószövés a hétköznapokban…

A legtöbb esetben egy egyszerű baráti beszélgetés során esünk csapdába. Csevegünk erről-arról, élményeinkről és dolgainkról. Minél szorosabb/bizalmasabb a viszony a partnerünkkel, annál jobban befolyásolhatjuk egymás világnézetét, és ebből fakadóan az igényeit is.

Gondoljunk saját életünkre. Biztos mindenkivel megesett, hogy valamelyik ismerőse lelkesen elújságolta, hogy milyen csúcsszuper készüléket vásárolt (“Hogy ez aztán milyen jó. Mi minden tud… “). És egy kis idő után már nekünk is ilyen, vagy hasonló készülékre fájt a fogunk. És talán előbb utóbb meg is vettük, vagy sóvárogtunk utána egy darabig. És ilyenkor eszünkbe se jutott, hogy milyen jól meg voltunk előtte nélküle…

Erre épül a marketing…

Vizsgáljuk meg a marketing intézményét közelebbről, ami az értékesítésösztönzés (vágykeltés) ember alkotta gépezete. Mi történik a marketing kommunikáció során?  Röviden: szándékosan alkalmazzák ránk a tudatalatti befolyásolás eszközeit/módszereit. Magyarul, különböző kommunikációs fordulatokkal (érzelmek és a információ megfelelő arányú és formájú adagolásával) megpróbálnak beprogramozni minket. A lényeg, hogy úgy érezzük, sokkal jobb lesz nekünk, ha megvesszük azt a bizonyos terméket/szolgáltatást, amit kínálnak.

Mi történik ilyenkor?

E képlet egészen egyszerű. A kommunikáció során elhangzott erőteljes gondolat vagy élménycsomag belemászik az ember fejébe, s ott egyszerűen tanyát ver. Azaz a mag elvetésre került. Ha mindezt még érzelmi töltéssel aláfestve többször ismételgetik, hipnózisszerűen hathat, és ez a gondolat szárba szökken, megerősödik. Lehet észre se veszed, hogy ezt a másoktól kapott gondolatot előbb utóbb a sajátodként kezeled, és esetleg igazságként fogod felismerni. Ez a tudatalatti befolyásolása. És ekkor e szerint cselekedsz (pl. vásárolsz), és ennek hatására kommunikálsz Te is tovább másokkal. Így terjednek a divathullámok, és a rémhírek is…

A kérdés csupán az, hogy neked valóban szükséged van-e arra a dologra, vagy csak addig kaptad az üzeneteket, míg magad is el nem hitted, hogy szükséged van rá? Lehet tényleg van. De a legtöbb esetben nincs.

Ha tudatos vagy önmagadra, azaz figyelsz megérzéseidre, és ismered a céljaidat, akkor ezt könnyen el tudod dönteni. Ilyenkor tényleg hasznodra válik, amit esteleged külső ösztönzésre veszel meg. De ha nem vagy éber, csak elterelik a figyelmedet (és pénzedet) valódi szükségleteidről…

Miért tesszük ezt egymással?

Mert a pénz bűvöletében élünk. De miért? Miért van a pénznek ekkora hatalma az emberek felett?

A válasz, azt hiszem, kézenfekvő. A mindennapi kommunikációink során rengeteg anyagi vágyat ébresztünk fel egymásban. És ezek kielégítetlenül ott izzanak elménkben, s nem hagynak nyugodni. Ezek beteljesítéséhez pénzre van szükség, hisz ezzel mérünk mindent manapság. Pénz kell, hogy meg tudjuk venni őket. És ettől azt reméljük, hogy boldogabbak, teljesebbek leszünk… De valóban azok leszünk-e?

A gépezet nem áll meg… Egyre több vágyat ültetünk el másokban, mert ezzel sajátjaink kielégülését reméljük. És ezek a vágyak folyamatos feszültséget tartanak fel bennünk mindaddig, amíg észre nem vesszük ezt az őrült mókuskereket. Ekkor dönthetünk úgy, hogy ki akarunk lépni belőle…

Ördögi kör ez. Mindenki tömi a másik fejét, ki szándékosan, ki öntudatlanul. Közben persze nem figyelünk oda a nyilvánvaló mellékhatásokra: környezetszennyezés, egészségkárosítás, stressz, erőszak. Ezek egyre csak tovagyűrűznek és minden ember, így a saját életünk minőségét is jelentősen romboljuk ezzel.

Valami ilyesmi zöngéje van ennek a folyamatnak: „Kard által vész mind, ki kardot ragad.”

Ennél persze árnyaltabb a helyzet…

Az előbbiekben elég szélsőséges nézőpontból mutattam be az összképet. Nem akarok senkit arra sarkallni, hogy valami félelmetes ellenséget lásson a mai gazdaságban. Az nem vezetne sehová. Az üzleti világnak is megvan a maga értelme és helye a világban, amíg nem találunk jobb alternatívát.

De lehetőséget teremthetünk arra, hogy ez a túlpörgött őrület lelassuljon, és egy pozitívabb irányba terelődjön. Ehhez mindenképp szükség van egy alapos szemléletmódváltásra. Én úgy látom, ez csak egyéni szintről (a társadalom alapépítő-köveitől) indulhat el, a kormányok jellegükből adódóan képtelenek erre a váltásra. Mire gondolok?

Ugye Te is szeretnél harmóniában élni? Szeretnél a saját valódi igényeidnek megfelelően élni, anélkül, hogy valaki más mondaná meg neked, mire van szükséged? Szeretnéd, ha Te és családod egészséges környezetben élne?

Ha a válaszod igen, akkor cselekedj úgy, hogy ebbe az irányba haladjon a világ. Gandhit idézve: „Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban.”

Miben látom a megoldást?

Én egyetlen valódi megoldást/utat látok erre. Önmagunk felé fordulást, hogy megismerjük belső világunk késztetéseit, mozgatórugóit. Ebből az önismeretből fakadóan megértjük valódi szükségleteinket, vágyainkat és értékeinket is. És ekkor ezeket könnyedén – szinte automatikusan – egyensúlyba tudjuk hozni egymással…

Értékeink ismerete rávilágít arra, hogy miben tudunk leginkább segíteni a világnak, embertársainknak. Erre épülhet a vállalkozásunk, vagy épp ezek alapján vállalhatunk munkát. Szükségleteink és saját vágyaink ismerete iránymutatást nyújt abban, hogy célirányosan meg tudjuk valósítani őket, és fel tudjuk mérni az ehhez szükséges erőforrásokat. Mindamellett megvéd attól is, hogy mások manipuláljanak bennünket. Ha tisztában vagyunk azzal, hogy mire is van valóban szükségünk, nem tudnak ránk sózni mást.

Ez egy belső tudati evolúció, ami így külsővé válik. Minél több (ön)tudatos ember van a társadalomban, annál hamarabb lemorzsolódnak és visszafejlődnek azok az iparágak és tevékenységformák, amelyekre valójában nincsen szükség, és káros hatással vannak környezetünkre és ránk egyaránt.

Így alakulhat ki egy egészséges egyensúly a gazdaság és a természet között. Nincs felesleges túltermelés, és nincs hiány sem. Nem olyan megvalósíthatatlan, mint gondolná az ember. Ez nem szól másról, mint a felelősség-vállalásról. Felelősséget kell vállalnunk saját életünkért, de ehhez fel kell ismerünk valódi önmagunkat…

Szép napot mindenkinek.

Az egyszerűség kedvéért, ehhez először két részre bontom a holisztikus üzleti szemlélet kifejezést.

Kezdjük talán azzal, mit is takar az a szó, hogy üzlet…

Ennek a szónak a jelentését nem igazán kell magyarázni, nagyjából mindenki alkotott magában róla valamilyen elképzelést. Inkább onnan közelítem meg, hogy miért is üzletelünk, miért dolgozunk? Mi az üzlet igazi lényege, célja? Miért csináljuk, hisz ha végignézzük az emberi történelmet, láthatjuk, hogy alapvető életszükségleteink kielégítéshez, nincs rá szükség. Akkor miért? Mi motivál erre minket? Azt hiszem, az emberben ott szunnyadó vágy, a siker megtapasztalására. Mit takar ez a vágy? Az egyéni kiteljesedést az anyagi javakban és élményekben.

Ez a fajta szemlélet a motorja a mai gazdaságunknak, világunknak. Ez itatja át a hétköznapjainkat, ezért hajtunk, dolgozunk olykor megállás nélkül.

Ha egy kicsit körülnézünk a világban, mindenhol egyre csak különféle (üzleti) módszert és eszközt kínálnak arra, hogy elérd a vágyaidat. És sok közülük tényleg hasznos is erre a célra, hisz bejárt utakat mutatnak be a siker felé vezető úton.

De valamit nem tudnak, vagy nem mondanak meg neked: nem a módszer a lényeg, még csak nem is a cél a lényeg. Sőt, ezzel a két dologgal még el is terelik a figyelmedet arról, ami igazán fontos: TE VAGY A LÉNYEG, a valódi lényed, aki végig megy az úton (módszereken) a cél felé, s megéli mindazt, amin keresztülmegy.

Itt merül fel a kérdés, hogy ki vagy TE? Mi az, ami téged mozgat? Mi az, amit valóban szeretnél? Hogy szeretnéd ezt elérni? Eddig, hogyan áltál hozzá? Mit tettél, gondoltál, éreztél ezzel kapcsolatban? És mindez hogyan illeszthető bele ebbe a Világnak nevezett társasjátékba? Milyen hatása van/volt/lesz mindennek?

Itt jön képbe kifejezésünk másik része a holisztikus szemlélet.

Meg kell értetünk a holisztikus szó mögött rejlő jelentéstartalmat. Ehhez segítségül hívom Szabó György Önmegismerés, Önmegvalósítás című jegyzetét, amelyben a holisztikus szemlélet jelentéséről beszél: “A “holo” szócska görög eredetű jelentése teljes, egész. A holisztika a világot teljes egésznek, annak különféle dolgait egymással összefüggésben lévőnek, dinamikusan együtt változónak, különválaszthatatlannak érzékeli és magyarázza. A holisztikus szemlélet szerint az egyes dolgokat, jelenségeket egymástól elválasztani nem lehet. Ha csak egyes dolgokat, részeket vizsgálunk, akkor óhatatlanul is téves következtetésekre juthatunk…”

Fel kell ismerünk, hogy a dolgok, történések és jelenségek nem önmagukban valók – bár talán úgy tűnhet. Felmerülhetnek ilyen jellegű kérdések bárkiben: Mi köze lehet a céljaim elérésében annak, ha idegesít a macska nyávogása, ha összevitatkozom a szomszéddal, vagy eldobok egy csikket az utcán? …és így tovább. Nos, igen is sok.

A holisztikus szemlélet hiányában könnyen abba a hibába eshetünk, hogy tévesen értelmezzük életünk történéseinek okait, következményeit. A létezésben nincs véletlenszerűség, vagy szerencse, hanem az univerzális törvények által megszabott kereteken belül történnek az események. Erre hívja fel a figyelmet egy olyan egyszerű, mindenki által ismert mondás is: „Ki mint vet, úgy arat.”

Nos, ez fokozottan igaz az üzleti életre is. Nézzük csak meg. Az átfogó, holisztikus szemlélet hiányát jelzi az emberiség szintjén az esőerdők kiirtása, a túlzásba vitt ipari termelés, az állandó munkahelyi stressz, a környezetszennyezés, és még a háborúk is (olaj)…

Az üzleti szemlélet csak akkor lehet hosszútávon sikeres és FENNTARTHATÓ, ha figyelembe veszi az EGÉSZET. Azaz az üzleti érdekek mögött álló egyéni érdekeket összhangba hozza az egész világ érdekével. Ha az egyéni érdek nincs összhangban az egésszel, akkor törvényszerűen “kudarcra van ítélve”, s nem csak önmagának árt, hanem környezetének is, s ezzel visszahatást idéz elő. Ha egy kicsit is utána gondolsz, könnyen észreveheted ezt.

Az üzleti személet egyéni szinten változtatható meg. Nekem és neked kell megváltozni. És a változáshoz meg kell érteni mindazt, ami bennünk zajlik.

Ezek alapján a holisztikus üzleti szemlélet lényegét tömören így fogalmaznám meg:

Egy olyan hozzáállás, életfelfogás, amikor figyelmed fókusza a bensődre irányul. Ennek hatására megérted mozgatórugóidat, hogy mit szeretnél, s mi is az, amiben Te igazán segíteni tudsz a világnak. S ebből fakadóan, olyan üzleti tevékenységet folytathatsz, amelyben könnyen megélheted a sikert, hisz ebben az egész világ is támogat téged. MIÉRT? Mert ez a siker nem csak a tiéd, hanem az egész létezésé is egyben.

OLVASS a sorok között.

Ez a könyv a marketing szemlélet tükörképe, ráláthatunk egy marketingközpontú elme működésére: milyen értékek és hiedelmek is alkotják ezt a fajta gondolkodásmódot, mik a fő mozgatórugóit. Ezt most nem részletezném. Ha figyelmesen elolvasod, könnyen felfedezheted őket.

Amit leginkább kiemelnék a könyvből, azt a Harminchárom Marketingmítosz című fejezetben találtam. Ebben a szerző (Jay Conrad Levinson) összegyűjtött 33 általa meggyökeresedett hiedelemnek nevezett ún. marketingmítoszt, amely a vállalkozás sikeressége felé vezető úton szerinte akadályként jelentkezhetnek az ember előtt. Lehet az általános tapasztalatok ezt mutatják. Nem tudom, hogy így van-e. De nem is ezt tartom lényegesnek az egészben.

Van a fejezetben elején egy mondat, ami az igazi velejét alkotja az egész könyvnek. Nevezetesen:

„Fontos dolog ismerni a mítoszokat, már csak azért is, hogy felismerjük őket, amikor úgy bukkannak fel előttünk, hogy szabálynak álcázzák magukat”

Miért tanulságos ez a mondat?

Ez mutat rá arra, hogy ha a 33 „mítosz” cáfolataként ismertetett „tényt” és a könyvben (vagy bármelyek más  írásban) megfogalmazott állítását, mint igazságot/szabályt elfogadjuk, akkor pont abba a hibába esünk, amitől az író a fent idézett mondattal „óvva int minket”. Ez az ún. vakhit, ami nem alapul saját tapasztalaton. Kiindulási pontként elfogadhatjuk…, de legyünk nyitottak minden lehetőségre. Akkor fogunk igazán tanulni belőle.

Nem tartom szerencsésnek a könyv nyelvezetét, és az által használt igaz/hamis (pro és kontra) megfogalmazást. Ezáltal hipnotizálhatjuk az olvasót a valóság egyoldalú szemléletére, megfosztva őt az egyéni értékes tapasztalat leszűrésétől.

Ez a fajta kommunikációs nyelvezet, egyébként a túlzott értékesítés-központú marketing alapvető ismérve…

Mi történik ha felismered a célod? Mi is a cél valójában?

A cél a  kezdet és vég, az alfa és omega egyben. Ez annyi jelent, hogy minden emberi folyamat érdekes módon a véggel kezdődik, pontosabban a végcél megválasztásával… Ha nem tudjuk merre tartunk, cselekedeteink egyfajta céltalanságot tükröznek, és ilyen eredménnyel is fognak járni. Ha felismered valódi céljaidat, megettted az elős és legfontosabb lépést, hogy elérd őket. Na de hogyan tovább?

A négylépéses sikermodell, amit minden helyzetben használhatsz

1.    Döntsd el, mit akarsz (célkitűzés).
2.    Csinálj valamit.
3.    Figyeld meg, mi történik.
4.    Változtass a cselekvéseden addig, amíg el nem éred a kitűzött célt.

Az esetek zömében minden ember így csinálja, anélkül, hogy észrevenné. Ez a tanulás természetes folyamata. Ha tudatosan kezdjük alkalmazni ezt a végtelen egyszerű modellt, hamarosan meglátjuk, mennyire működik mindenféle helyzetben.

Tudnod kell, hogy a sikert és kudarcot rendszerint vékony vonalka választja el. A kudarc, a sikertelenség oka rendszerint visszavezethető valamelyik lépés kihagyására vagy alul teljesítésére (pl. rossz vagy hiányzó cél, vagy a tapasztalatok figyelmen kívül hagyása).

Ha ezt kiegészíted Önmagadban még egy elvvel, újra fogod értelmezi a kudarcról alkotott elképzeléseidet.

Nincs kudarc, csak visszajelzés!

Ez az elv általános érvényű az élet minden területére. Ha egy cselekedetünk nem a kívánt eredménnyel jár, az fontos információval szolgál az illető cselekedet valamint az eredmény viszonyáról – tehát része a tanulási folyamatnak. Ergo ha tanulsz “kudarcod” visszajelzéseiből,  folytathatod az utadat a célod felé, persze a szükséges módosítások megtételével. Így garantált a sikered, nincs mitől félned.

Ha szeretnéd megismerni a célmegvalósítás módszertanát részletesebben, javaslom mélyedj el az NLP (Neuro Lingvisztikai Programozás) rejtelmeibe, melynek a fenti modell is része.

Akkor célra fel!

Nem árulok el újdonságot azzal, hogy az internet gyakorlatilag az információáramlás globális fóruma, amit elsősorban arra használunk, hogy választ keressünk a bennünket érintő kérdésekre a különböző weboldalakon. A kérdések, amelyek után kutakodunk, bármilyenek lehetnek, legyen szó akár egy konkrét termék megvásárlásáról, szórakozásról, akár személyes problémánk megoldásáról. Ez az egyik oldala a kommunikációnak, igaz? Kérdéseket teszünk fel. De melyik a másik? Honnan érkezik a válasz? Mindig van válasz. Lehet, hogy Te segítesz ezt, megtalálni valakinek.

Mint minden emberben, így Benned is ott szunnyad az alapvető késztetés, hogy a tehetségedet, egy általad nyújtott szolgáltatást/terméket, vagy akár egy felbukkanó gondolatszikrát megossz a világgal, hogy ezáltal megnyilvánuljon egyedi karaktered/stílusod, legyen szó akár szociális, művészeti vagy üzleti területről. Ezt publikálhatod az interneten, és ezáltal Te is hozzájárulsz ahhoz, hogy valaki elérje a célját, amire épp az általad nyújtott „válasz” ad megoldást.

Külön érdemes minden olyan dolgot kifejezésre juttatni belsőnkből, amelynek elsődleges célja az emberek, közösségek életének jobbá tétele, hisz ezekre mindig van fogadó közönség. Ezáltal nem csak azon segítesz, aki majd megtalálja és felhasználja, amit nyújtasz, de ami a lényeg, Te is tapasztalatot szerzel arról, milyen az, amikor a belőled fakadó késztetés valamilyen pozitív változást indít el a világban (ha mást nem is, de örömöt szerzel valakinek). Ezen keresztül ráébredhetsz a Téged is átható teremtő erőre.

Ne erőltesd, de ne is nyomd el a belőled feltörő alkotó képzeletet, hagyd hogy természetesen folyjon át rajtad az ihlet. Az erőltetés pont az a gát, ami nem engedi megszületni a valódi alkotást (vagy segítséget), hisz az alkotás lényege csak a fesztelenségen és a könnyedségen, a természetes harmónián keresztül tud megszületni. Kísérletezz, figyelj és élvezd az így rád találó élményeket.

Az egymással folytatott interakcióban ismerjük fel korlátainkat, ez ösztönöz a változásra.

Ne félj attól, hogy kritika ér, vagy hogy nem tökéletes az, amit nyújtasz. A tökéletesség nem állapot, a változás mögött sejlik fel, ami azáltal kezd kibontakozni, hogy nem utasítod el a „külvilág” jelzéseit. Légy nyitott minden visszajelzésre, hisz az ilyen interakciók és kommunikációk révén ismerheted meg igazán a benned lévő automatizmusokat, amelyek lebontásával kibontakoznak belőled az egyre újabb és jobb válaszok.

Személy szerint én ebben látom a lényeget, hogy ezen az „interaktív” élményen keresztül megtapasztaljuk, hogyan is vagyunk képesek világunkra hatást gyakorolni, és hogy nem vagyunk olyan egymástól elszigetelt lények, mint ahogy azt a látszat mutatja. Igenis képesek vagyunk saját világunk alakítására, s nem csak elszenvedjük azt, mint ahogyan azt sokan hiszik. Az internet kiváló fórum ennek kipróbálására, és ehhez nem kell mélyen a zsebedbe nyúlnod, csak elhatározás kell hozzá.

Könnyen használható, profi és ráadásul ingyenes eszközök léteznek az interneten való Önkifejezésre!

Amire most itt szeretném felhívni a figyelmed, az a WordPress „fedőnevű” webes alkalmazás (CMS rendszer), ami egy fantasztikus lehetőség arra, hogy egyedi módon fejezhesd ki a benned rejlő „válaszokat/ lehetőségeket” (legyen ez akár információ, akár szolgáltatás/termék). A WordPress maga is a kollektív együttműködés gyönyörű példája: egy élő, lüktető közösség hozza létre, fejleszti folyamatosan, és teszi elérhetővé mindazok számára, akik szeretnének hozzájárulni a környezetük, s ezáltal a saját világuk fejlődéséhez.

Na de mi is a WordPress, és mire jó?

Ehhez a frappáns összefoglalóhoz csak néhány dolgot fűznék hozzá, ami a használhatóságára vonatkozik. Miért jó szerintem?

• Alapvető ismérve a felhasználóbarát felület. Mind adminisztrátori és mind felhasználói oldalról is.
• Használata gyorsan elsajátítható, így a weboldal frissítése, a publikálás már csak rajtunk múlik, nem kell másra várni.
• Teljesen egyénre szabható, legyen szó akár a funkcionalitásról akár a megjelenésről.
• Könnyen frissíthető új funkciókkal. A kiegészítő alkalmazások (szakzsargonnal élve ’plugin’-ok) száma napról napra gyarapszik, s ezek többsége ingyenesen letölthető. Így akár programozó nélkül, saját magunk is további érdekes és hasznos funkciókkal bővíthetjük oldalunkat.

“WordPress messze-messze a legjobb. Leheletkönnyű installálni, frissíteni és használni. Ezenkívül, rendelkezik egy átfogó (és könnyen használható) bővítmény tárral, például biztonsági mentések készítéséhez.” – nyilatkozta John Resig a legnépszerűbb JavaScript framework, a jQuery alapítója, aki a Overall Best Open Source CMS Award egyik bírója volt. (forrás: word-press.hu)

(Ide kattintva, letöltheted és bővebben is olvashatsz róla!)

WordPressre fel, s engedd szárnyalni a szellemed!

Mielőtt bármibe is belevágnék, először is szeretném tisztázni, hogy mit is jelent számomra a harmónia. A harmónia egységben lenni a világgal/önmagunkkal. Más szavakkal ezt úgy lehetne leírni, hogy nincs konfliktus köztünk és a szituáció között, ami éppen történik. Ilyenkor eláraszt minket az elégedettség jóleső érzése, az intenzív életöröm.

Tapasztalataim rámutattak, hogy ez az alapvető cél húzódik meg minden tettünk mögött. Csak nézz mélyen Önmagadba, és vizsgáld meg céljaidat, vágyaidat. Miért akarod őket elérni? Céljaid sokrétűek és különbözőek, de van egy közös nevezője mindegyiknek. MI AZ? Ha őszinte vagy magadhoz, a legvégső válasz minden esetben ugyanaz lesz: mert Boldog akarsz lenni. Látszólag a több pénz, az általa beszerezhető anyagi javak és az elismerés miatt rohangálunk a világban, de minden vágy és cél mögött ott húzódik az ember alapvető igénye a harmóniára, amikor csak egy szavak nélküli érzés lüktet lényünk minden porcikájában: „MOST…. OLYAN TÖKÉLETES MINDEN….”

Nem a vágyaid hordozzák a boldogságod kulcsát!

Azt hiszem ezt nem nehéz belátni, ha egy kicsit magába néz az ember. Ez az, amiért élünk, megélni a tökéletességet, a harmóniát. Ha megértjük az egyéni céljaink mögötti mozgató erőket, rájövünk, hogy minden cselekedetünk, így akár egy üzleti vállalkozás létrehozása is, erre az alapvető célra épül.

Minden emberi boldogtalanság a boldogság forrásának alapvető félreértelmezéséből származik.

Miért van akkor, ha egy ilyen fennkölt cél, mint a boldogság, minden vágyunk forrása, hogy mégis ennyi szenvedés van a világban? Nincs ez ellentmondásban egymással?

Alapvetően nincs. De ha az ember felszínesen szemléli vágyait, akkor eltéveszti a lényeget. A felszínességen itt azt értem, amikor azt hisszük, hogy a boldogság és az öröm céljaink beteljesülésével érkezik el hozzánk. Amikor az a tévhit él bennünk, hogy attól leszünk boldogok, ha megszerezzük ezt vagy azt, legyen az bármi: kocsi, lakás, magasabb pozíció stb.,  akkor a harmónia csak ritka vendég életünkben. Miért? Ha egy kicsit is odafigyelünk, észrevehetünk egy hajszálnyi rést, ami rámutat ennek a feltevésnek a hamisságára. Ebben a résben meglátjuk, hogy a boldogság alapvetően lényünk része, nem különül el attól. Csak azért tűnik úgy, hogy egy cél elérése okozza a boldogságot, mert amikor a cél teljesül, egy pillanatra kiengedünk, elfelejtünk rohanni, és a jelen pillanatnak szenteljük figyelmünket, élvezzük a pillanat varázsát. És pont ez a lényeg!!!

Amikor a jelen pillanatnak szenteled figyelmedet, akkor éled át igazán azt, hogy élsz, s hirtelen érezni kezded az életből lüktető energiát a testedben, és ez az, amit boldogságnak hívunk. És ennek intenzitása mindig a jelen pillanatra irányuló figyelmed minőségétől függ, semmi mástól. A jelenben kerülünk harmóniába a mindenben ott lakozó LÉTTEL.

De ha folyton a vágyaid után rohangálsz, nem veszed észre ezt a mindent átölelő esszenciát, és elveszel életed eseményeinek viharában, és ekkor elfelejted, hogy boldog vagy.

Ebben rejlik az üzleti kommunikáció felelőssége: a jelenlét sugallatát belopni az emberek életébe!

A harmónia megélése mindig a jelen pillanatban rejlik, éppen ezért olyan ingereket kell használnunk kommunikációnkban (legyen az vizuális vagy auditív), amely a jelen pillanatra, nem a múltra, vagy egy jövőbeli célra irányítja az emberek figyelmét. Ha harmóniában/békében akarunk élni, akkor először bensőnkben kell ezt megteremteni, így ezt tudjuk majd sugározni a külvilág felé is.

Ha önmagunkban sikerült ezt a forradalmi szemléletváltás felidézni, elérkezett az idő, hogy életünk minden más területére is kiterjesszük ezt. Ezért tartom fontosnak, hogy üzleti kommunikációnk során olyan információt kell közvetítenünk, amely a környezetünkben élők életébe is belopja a harmónia kezdetben rövid pillanatait, ami így az ő életük részévé is válik, és képesek lesznek továbbadni azt. Hisz azt tudjuk adni, ami nekünk is van.

Ha azt sugározzuk, hogy valami még hiányzik a boldogsághoz, például a mi termékünk vagy szolgáltatásunk, akkor az erre érzékeny emberek komfortérzetét csökkentjük, azaz a bennük lévő belső konfliktust erősítjük, amely jelen helyzetük el nem fogadására irányul.

Ahhoz, hogy át tudjuk élni a jelenlétből fakadó harmóniát, az embereknek elsősorban meg kell tanulniuk elfogadniuk önmagukat úgy, ahogy a jelen pillanatban vannak. Amikor végre elfogadják magukat, megszűnik a belső ellenállás, amely gátja volt minden változásnak. És itt jön be a képbe a Te szolgáltatásod/terméked. Hisz az csak a kívánt felszíni változás kelléke, nem a boldogság forrása.

Vágyakat erősítő kommunikáció kontra “harmónia orientált” megoldás közvetítés

Ha olyan kommunikációt alkalmazunk, ami segít az embereknek átélni a pillanat harmóniáját, teret teremtünk arra, hogy kiléphessenek a problémákkal terhelt  gondolkodásukból. Ezek a rövid pillanatok is óriási hatással vannak az emberi pszichére. Ha üzenetünk célja a vágyak erősítése, azzal pont az ellenkezőjét érjük el: aki találkozik vele, vagy elzárkózik, vagy pillanatnyi helyzetével kapcsolatban egyfajta elégedetlenség érzés ébred fel benne,  amit eltérő intenzitású vibráló feszültségként fog érezni.  Ezek az egymásra épülő apró elégedetlenségérzések tovább fokozzák az emberekben amúgy is meglévő feszültséget, ami elvezet a stresszhez, a bosszúsághoz, végső soron balesetekhez, betegségekhez, kapcsolati drámákhoz.

Persze most őrültségnek hangozhat, hogy ne erősítsd potenciális vásárlóidban a vásárlás iránti vágyat, hisz akkor a Te bevételeid, és ezáltal saját vágyaid látják ennek kárát. Meglehet. De ha ezen aggódsz, akkor valójában neked is szükséged van arra, hogy elengedd magad, hogy átérezd a mélyen belsődben szunnyadó béke ébredését, hisz valódi boldogságot és harmóniát csak abból nyerhetsz. Nem pedig állandóan hullámzó vágyaid kielégítésének kergetéséből, hisz az mindig elégedetlenséget szül (hisz hiányérzeted van ilyenkor, nemde?). Gondolkozz el ezen egy kicsit.

Nem arról van szó, hogy rossz lenne vágyakozni bármi iránt is. Amit meg kell értenünk, hogy ha mi uraljuk a vágyainkat és nem pedig ők minket, (azáltal, hogy nem vagyunk a rabjai) sokkal könnyebben elérhetjük, megvalósíthatjuk őket (egyszerűen azáltal, hogy aggódás helyett nyitottabbakká válunk a megoldásokra). És ennek egyetlen módja, ha már megtaláltuk Önmagunkban az alapvető elégedettség érzését, a jelenlétből fakadó harmóniát, hisz akkor azt már nem külső dolgok hajszolásával akarjuk elérni. Csak ekkor szabadulhat fel belőlünk a valódi kreativitás, amely céljaink eléréséhez elengedhetetlen.

Amint megértjük, hogy a boldogság nem külső forrásból származik, nem valami távoli cél bekövetkeztének eredménye, akkor képesek leszünk elengedni vágyainkat, hogy megéljük a jelen pillanat szépségét, észrevegyük a körülöttünk lüktető élet mindig friss pezsgését.

“A világ változása bensőnkben kezdődik…”

Amit itt felvázoltam, csak egy kis gondolatébresztőnek szántam, nem kell szó szerint venni. Csak egy másfajta megvilágításból szerettem volna megközelíteni a üzleti kommunikáció (marketing) témakörét.  Rá szeretnék mutatni arra, hogy ha a legmélyebb vágyunk felől közelítjük meg ezt a kérdést, gyökeres változás indulhat el a világban. Ne mindig a számok körül forogjunk. Nem a profit a lényeg, ne abból induljunk ki, mert akkor célt tévesztünk… csak a mókuskereket fogjuk állandóan taposni, megállás nélkül. Ezt akarod? Lássuk azt, hogy mit is szeretnék igazán!

Ha ezt megtalálod Önmagadban, képes leszel újraértelmezni az életedet, és a benned növekvő harmóniával a világ is egyre békésebbé és élhetőbbé válik. Jól hangzik, ugye?

A dolog nyitja az, hogy felelősséget vállaljunk önmagunkért, hangulatainkért, tetteinkért, mindenért ami az életünkben történik. Ha ezt megteszed, először nem leszel áldozat saját életedben. Ráébredhetsz a benned zajló történésekre: gondolataid, vágyaid és érzelmeid gordiuszi csomójára, amelyek átitatják mindennapjaidat. A felismerés által valódi átalakulás indul el. A befelé forduló intenzív figyelemnek  forradalmi hatása lesz a életedre és rajtad keresztül a világra…

Egyre intenzívebb belső békéd belopózik tetteidbe, emberi kapcsolataidba, s ezen keresztül érintkezel mindennel és mindenkivel.  Nem hozol létre több negativitást a világban, hisz már nem harcolsz a világgal saját boldogságodért, az belőled fakad. Megváltozik az üzleti mentalitásod, s ezáltal kommunikációs stílusod és eszközeid, s ezeken keresztül a jelenben rejlő harmónia átélésére ösztönözheted az embertársaidat (s egyre többen kezdenek majd önmaguk felé fordulni).

Az élet alapvető működési mechanizmusa, hogy amilyen lelkülettel adunk, olyan visszajelzéseket (tapasztalatokat) kapunk a világtól (A visszacsatolás nem feltétlenül azonnali, de garantáltan megérkezik). Érdemes ezt megfigyelni a saját életünkben, s bölcs dolog először ott rendet rakni. ( A könyvajánlóban található könyvek remek útmutatásul szolgálnak ehhez.)