Most már úgy látom, hogy a vállalkozásunk/munkánk gyakorlatilag magánéletünk alakulásnak mellékhajtása, amit persze számtalan külső és belső tényező befolyásol folyamatosan, rálátásunk és döntéseink függvényében. Az üzleti tevékenységünk, egyéni kvalitásaink és vágyaink függvényében alakulnak. Ezek nélkül értelmetlenség üzleti célokról, szolgáltatásokról, és termékek által nyújtott előnyökről beszélni.

Miért is csináljuk azt, amit csinálunk?

Pénzért? Mindennapi megélhetésért? Profitért? Elismerésért? Kalandvágyból? Önmegvalósításból? Valami konkrét cél érdekében?…

A fentiek mind igazak lehetnek egy bizonyos nézőpontból, de az igazság az, hogy ilyen közhelyekkel a fenti kérdést nem lehet kielégítően megválaszolni. Erre a számunkra valódi válaszért, mélyebbre kell mennünk, és csak Önmagunktól kaphatjuk meg. Épp ezért én nem is igyekszem neked konkrét válaszokat adni, csak arra próbálok majd utalni, hogy miként érdemes megvizsgálnunk egyéni életünket, céljainkat, például olyan kérdések függvényében, mint a következők: Miért csinálom azt, amit csinálok? Mit szeretnék vele elérni? Miért azt szeretném elérni, amit kitűztem magam elé? Miért fontos ez nekem? Mit várok tőle, ha elérem? Valóban azt kapom-e tőle, ha elérem? Milyen következményei lesznek ennek az életemre és másokéra, ha megvalósítom azt? Valóban azt szeretném? Hogyan viszonyulok azokhoz a dolgokhoz, amik ennek elérésben akadályoznak, vagy amit úgy gondolok, hogy most hiányzik hozzá?

Javaslom, hogy a felmerült válaszokat, tapasztalatokat ne vegyük fixnek. Vessük őket további kérdések és vizsgálódás kereszttüzébe. Nem érdemes türelmetlennek lenni, ez egy játék. Így az egész kutatásunk elkezdi kicsomagolni önmagát, szép lassan kibontakozik éber figyelmünk fényében. Gyakorlatilag ez nem más, mint egy tudatosodási folyamat.

A válaszokat mindig Önmagunkra kell vetíteni. Ha válasz valami külső tényező, mégha oly meggyőzőnek tűnik is, akkor is menjünk tovább. Ez a fajta gondolkodás, segít, hogy jobban rálássunk életünk összefüggéseire, és legfőképp belső mozgatórugóinkra. Fontos, hogy közben ne csak gondoltainkra, hanem érzeteinkre és érzelminkre is figyeljünk oda. Így teljesebb képet kapunk belső motivációs rendszerünkről.

Oké, de mi köze ennek a hivatásomhoz?

Hát igen is sok. Saját példámat tudom legkézenfekvőbb példaként felhozni: számomra a vállalkozói élet (benne a saját munkám a webdesign, a marketing, a honlapkészítés) az önmegismerési út egyik gyakorlati oldalának megnyilvánulása volt: az önkifejezés és kommunikáció útja, amin keresztül szembenézhettem a bennem zakatoló gondolat- és érzelemvilággal. A gyakorlatban felmerülő kérdések és problémák, és a hozzá fűződő viszonyulásom éles tükröt tartottak elém. Persze csak akkor, amikor nyitottan és tudatosan álltam hozzá a folyamathoz.

Egy biztos, az ember nem véletlenül csinálja azt, amit csinál. De ezt csak az összefüggések feltárásával, viszonyulásainkon keresztül érthetjük meg.

Mit találtam én, amikor el kezdetem kutakodni?

Szép lassan észrevettem azt a bennem élő félénk és összehúzódó alakot, aki nem meri felvállalni azt, ami éppen ő, és ezért olykor, vagy rövidebb-hosszabb időre a képmutatás, a hazudozás, fölényeskedés és mások kritizálása mögé bújva próbálja palástolni vélt és valós gyengeségeit.

Miből vontam le ezt a következtetést? Abból, hogy párhuzamba állítottam gondolataimat, érzelmeimet az életem alakulásával, például a tanulmányaimmal és a munkámmal, párkapcsolati nehézségeimmel. Vegyük például a tanulmányaimat: úgy vélem, ahhoz, hogy a képmutatást tökélyre vigyem szükségem volt a marketingre :). Legalábbis tudat alatt ez motiválhatott, amikor közgáz egyetemen a marketing szakirányt választottam. Ott ráadásul a vállalti arculatból írtam szakdolgozatomat, aminek ugye célja egy irányított pozitív kép kialakítása magunkról másokban. Ez a tendencia bontakozott ki bennem az életem több területén, leglátványosabban talán a munkám során. Egy tökéletes álarcot akartam magamnak faragni, ami által majd megkedvelnek és szeretnek az emberek. Mindezt azért, mert azt hittem, hogy a szeretetet kívülről kapja az ember. Bár igaz, ennek meg van egy gyönyörű és pozitív oldala: az, hogy  mindezt észrevettem, és felismertem.

Utóbbi időben többször visszacsengett a fülembe gyerekkorom kedvenc meséje a Kis Mukkban elhangzó pár mondat: “Arannyal akartad megvásárolni az emberek szeretetét! – Nem tudom, mivel lehet megvásárolni az emberek szeretetét? – A szeretet titokzatos “növény”, magától szokott megteremni, vagy sehogy…”

Számomra mai fejjel azt mondja, hogy mindig másoknak akartam megfelelni: a mások elvárásai és bírálatai miatt egy állandó kínzó önkritikában éltem. Gyakorlatilag féltem a szüleim, a barátaim, az aktuális társam, az ügyfeleim véleményétől, bírálatától. Azt hiszem, azt szerettem volna, hogy mindig mindenki pozitívan viszonyuljon hozzám, egy állandó kellemes langyos vízben akartam lubickolni. Ez egy elég jelentős önkorlátozáshoz, és önámításhoz vezetett.

Ennek a felismerése persze nem azt jelenti, hogy innentől “magasan tojjunk mindenki más fejére”, és menjünk csak saját fejünk után. Ez a másik véglet, ami szerintem szintén félrevezető, mert nagy önelégültségünkben, kizárjuk az életünkből a valóság egy jelentős darabját, s így továbbra is egy torz és ingatag valóságképre építjük életünket. A többiektől érkező impulzusokat finom visszajelzésnek célszerű tekinteni, azaz azt érdemes vizsgálni, hogyan reagálunk rájuk. Ez annyit jelent, hogy szépen sorra vesszük, hogy  milyen érzelmeket, gondolatokat, viselkedésformákat, tetteket váltanak ki belőlünk.

Érdemes a közelmúltban történtekkel kezdeni, mert azokat könnyebben és pontosabban fel tudjuk idézni, és nincs meg az élethelyzet magával sodró ereje, tehát már van egy kis távolság, ahonnan rátekintve higgadtabban szemlélhetjük a dolgokat.  Majd ezt a szemlélődő vizsgálódást helyezzük át az épp aktuális helyzetekre, a MOST-ba. Ez az az információ, ami valós felismerésekhez, és önismerethez, és mindenek felett önelfogadáshoz segít. Így megtanulhatjuk  valóban szeretni magunkat, s ez által másokat is.

Ha így vizsgálódunk, ráébredhetünk, hogyan is építjük fel Énképünket, kinek is hisszük magunkat valójában? Esetleg kivé/mivé is szeretnénk válni? És azt is megláthatjuk, hogy tudat alatt mit hiszünk arról, hogy ennek ez egésznek mi lesz az eredménye.

Számomra ez fajta vizsgálódás világít rá arra, hogy nem lehet, és nem tudom olyan kategóriák és címkék közzé szorítani Önmagamat, mint a nevem, korom, nemem, végzettségem, karrierem, cégem, családom, baráti köröm, tudásom, céljaim stb. Miért? Ezek a fogalmak, mind viszonylagosak, önmagukban üresek, csak valamihez viszonyítva nyernek jelentést, ráadásul a hozzájuk kötött tartalom is elég változékony. Mik ezek akkor valójában?

Egy kicsit filozofikusan fogalmazhatnék úgy, hogy mindez egy dinamikusan bővülő és mégis valamiképpen statikus fogalmi gyűjtemény az elménkben, melyből hangulatunknak megfelelően válogatunk. Ezek segítségével utalhatunk önmagunkra, jobban mondva élettörténetünkre (vélt és valós tapasztalataink tárházára) az egymással történő interakciók során.

Ez eddig ok. De mit is érünk el mindezzel, hogy a meglátom magamban mindezt?

Én úgy tapasztaltam, hogy szép fokozatosan, előrehaladásommal karöltve, amikor megléptem azt, amitől addig féltem, megváltozott az életem alakulása, ráadásul pozitív irányba. Azaz folyamatosan rendeződik a környezetemmel való kapcsolatom is.

Olyan ez mint egy rendrakás a lakásban. Ha észrevesszük, a kupit,  dönthetünk úgy elkezdünk rendet rakni, s kidobjuk a mi nem kell. De azt is választhatjuk, hogy nem veszünk róla tudomást, vagy a szőnyeg alá söpörjük azt, ami nem tetszik.  Ez annyit jelent, hogy úgy teszünk, mintha nem lenne ott a szemét, de nem változik semmi lényeges. A szemét az szemét, még a szőnyeg alatt is. Ráadásul egy idő után egyre büdösebb, és ez a szag beleissza magát minden másba is. Bűzlik az egész élet…

Hogy a kezdjünk hozzá a belső rendrakásnak?

Sok útmutatás létezik, válogathatunk közülük kedvünkre. De mindemellett azt javaslom, hogy töltsünk több időt magunkkal (egyedül!, még ha kellemetlen is), és vizsgáljuk meg az épp aktuális lelki állapotunkat, és a jelenlegi élethelyzetünket. Nézzük meg, mit szeretnék megváltoztatni, ahol úgy érezzük elakadtunk. Ezután kutakodjunk, elmélkedjünk a dolgok okain, keressük a megoldásokat, próbáljuk ki sok dolgot, vizsgáljuk meg tapasztalatainkat, és legfőképp bízunk önmagunkban, hogy megtaláljuk, azt amit keresünk.

Van azért egy-két “jól álcázott csapda” is, ami felmerülhet a nagytakarítás során.  A felmerülő gondolatokkal és megváltásként ígért válaszokkal/módszerekkel óvatosan kell bánni, még ha kellemesnek és üdvözítőnek is tűnnek. Miért nevezhetők csapdának? Mert könnyen beleragadhatunk, s meggátolhatnak a további fejlődésünkben, ha nem fogjuk fel valódi jelentésüket, és túlzottan ragaszkodunk hozzájuk.

Például én is többször beleestem abba a hibába, hogy a másoktól vett bölcs gondolatokat, információkat körültekintés nélkül elfogadtam, vagy már úgy kezeltem, mintha azt én már teljes lényemből tudnám. De a gyakorlat inkább azt mutatta, hogy inkább lettem képmutató hittérítő általuk, mint olyan, aki meg is valósítja azt a bölcsességet/tudást amiről beszél.  Ez gyakorlatilag a külvilággal folytatott harcomat konzerválta csak, nem vezetett előre (“…Kölcsönvett gondolat, teher vagy gyors vonat?…”).

Nem érdemes egyetlen gondolatot se abszolút igazságként elfogadni, saját meggyőződés nélkül, csak egy lehetséges nézőpontként, vagy éppen egy lehetséges alternatívaként, inspirációként. Helyén kell kezelni őket. A világról alkotott gondolataink ugyanis relatívak, nézőponttól függően megváltozhatnak. Nézőpontunkat erősen befolyásolja az életünk során felhalmozott tudás és tapasztalat, és aktuális érzelmi állapotunk. Ez határozza meg, hogy mit vagyunk képesek befogadni, s azt is, hogyan fordítjuk le magunknak, azaz hogyan értelmezzük őket. Ez egyénenként, sőt helyzetről helyzetre változik. (Olvastál már kétszer el egy könyvet? Ugyan azt kaptad tőle?)  Ráadásul ugyanaz az információ, ami tegnap még helyesnek tűnt, az új tapasztalataink fényében már  nem visznek előbbre minket, sőt akadályoznak. Úgy érzem ide illik a következő mondás: “A ma hazugsága, a tegnap igazsága.” Gondoljunk csak a tudományos és technikai fejlődésre, vagy épp arra, hogy mit tudtunk a világról 5, 12, 18 vagy akár 30, stb évesen. Kijelenthető-e az biztosan, hogy most már mindent tudunk a világról?

Amit jelenleg összegzésként leírhatok:

Ha az élethelyzeteinket, döntéseinket, választásainkat, élethelyzeteinket, benne a munkánkat is tanulási folyamatnak tekintjük, és őszintén vizsgálódunk,  akkor ez a hozzáállás átlendít minket a nehézségeken, amikkel találkozunk.

A nehézségeink  gyengeségeinkből fakadnak (például önbizalomhiány).  Ha felismerjük és elfogadjuk őket, egy-egy kitűnő lehetőségként tárulhatnak fel előttünk. Képesekké válunk erősségünkké transzformálni őket, ha tudatosan dolgozunk velük, ami annyit jelent, hogy merjünk élni.  Az lesz a valódi értékünk/egyediségünk, amit menet közben megszerzünk tapasztalataink során. Igazából ezt tudjuk átadni másoknak is. Egy kicsit kisarkítva, ha üzleti szemszögből közelítjük meg a dolgokat: ez lesz a védjegyünk, a valódi termékünk/szolgáltatásunk, ami mások számára is “hasznossá”, értékké válhat. A kérdés, hogy megosztjuk-e?

Ily formán minden ember egy valódi kincsestár, csak meg kell találni hozzá a kulcsot, vagy inkább hagyni kell kibontakozni. Így tényleg úgy tűnhet fel szemünk előtt az egész élet, mint egy folyamatos és izgalmas kaland…

A témánk alapos ismerete,  a tervezés, a szövegszerkesztés, a szövegírási módszer, a helyesírás elsajátítása, vagy épp a programozás, a design és a manapság divatos SEO (keresőoptimalizálás) csak a önkifejezésünk formai eszköztárának részei. Ahhoz, hogy  honlapunk az önkifejezés hatékony eszközéve váljon a kezünkben, azaz azt szeretnénk, hogy mások is értékeljék, felfogják mondandónkat, valamennyire túl kell lépnünk önmagunkon, azaz jobban mondva az önmagunkban felhalmozott ismereteken.

Az igazi művészet abban rejlik, hogy a nézőpontunkat kitágítjuk. Nem szűkítjük le a gondolkodásunkat pusztán  a közlendőkre, és a saját nézőpontunkra, hanem megpróbáljuk a témánkat (amiben a tapasztalataink folytán már otthonosan mozgunk), más szemszögből is megvizsgálni.

Egy apró trükk rejlik valójában emögött: tanuljunk meg kérdezni Önmagunktól. A jól megfogalmazott kérdések segítenek a témád megfelelő kibontásában. Képzeld el, hogy írás közben azt, hogy a lelkes hallgatóságod felteszi Neked kérdéseit. Ők azok, akinek szüksége van arra az információra, ami segítséget jelent számukra. Te jártas vagy a témában, viszont Ők nem. Nem indulhatsz ki abból, hogy ismerik azokat szavakat és összefüggéseket, amik számodra egyértelműek. Épp azért fordulnak hozzád, mert nekik nincs meg a kellő tapasztalatuk, ismeretük a témában.

Csak akkor leszel eredményes, ha a témádban a hallgatóság befogadóképességének megfelelően fogalmazol, és ugyanennek mentén adsz formát a tartalomnak. Ez a hatékony kommunikáció lényegi része! Az erre való odafigyelés nélkül az olvasók/hallgatók nagy százalékban nem értik meg azt pontosan, amit mondani szeretnél nekik. Nem rendelkeznek a mondanivalód értelmezéséhez szükséges tapasztalatokkal. Épp ezért hasznos, ha a hétköznapi életből merített hasonlatokkal és analógiákkal világítod meg a mondanivalód bonyolultabb részeit.

Ha ezen elvek mentén haladsz, nem csak az egyes oldalak  szövegét, de az egész weboldal tartalmát is képes leszel egy jól követhető logikai szálra felfűzni. És persze ez nem csak webes kommunikációra alkalmas.

Ez óriási segítség az olvasók/hallgatók számára, és Számodra is! Van ebben a módszerben egyfajta varázslat: nem csak mások számára lesz tisztább a kép. Magamon tapasztaltam, hogy ez a fajta megközelítési mód számomra is jobban érthetővé teszi, amiről beszélek, hisz arra ösztönöz, hogy több megvilágításból is szemléljem a kérdést.

Ugye ez habitusunktól és hajlamainktól függően mindenkinek más és más. Amiről itt beszélni tudok, az a saját utam eddigi tapasztalatainak rövid összegzése.

Először is vizsgáljuk meg a kérdést, mi is vezet el oda, hogy az ember elinduljon ezen az úton.

Számomra a párkapcsolati válság és munkám területén elért sikertelenségből fakadó belső kínlódás volt az a pont, ahol elindult bennem az ún. tudatos keresés. Ekkor kezdtem nyitottá válni azokra az információkra, amik a megváltást ígérték számomra. 🙂 Volt ebből sokféle 🙂

Ezt követte a zűrzavar lassú tudatosulása: Az újonnan olvasottak és hallottak hatására ébredő lelkesedés és az ebből fakadó túlfokozott elvárások és elképzelések. Ez táplálta az így is meglévő állandó önbírálatot, a mások kritizálását, s persze mindezt az új ismeretek tükrében. S ebből nőtt ki egyfajta újabb önámítás és képmutatás. És persze a háttérben, ott volt (van) a félelem és a kétségbeesés is, amint megszokott világszeméletem omladozni kezdett, s körülményeim is változni kezdetek.

Ahogy egy kicsit elkezdett tisztulni a kép, egyre jobban ráláttam arra, hogy én vagyok a felelős életem alakulásáért, s kapcsolatainkon keresztül (legyen ez emberi, akár tágabb vagy szűkebb környezetem) közvetve vagy közvetlenül kölcsönhatásban állok az egész világgal.

Tetteinken és gondolatainkon keresztül hatunk a világra, amelyek láncreakciószerűen végighullámzanak azon, érzelmek formájában. S akár akarjuk, akár nem, valamilyen formában visszahatnak ránk, amire utána mi újból valamilyen módon reagálunk. Ha egy kicsit közelebbről megvizsgáljuk jelenlegi gazdasági rendszerünk működését és helyzetét, észrevehetjük, ezt az érzelmi hullámzást, amit az emberek (azaz a mi) döntéseink és reakcióink váltanak ki. Ez oka például a mostani ún. gazdasági válságunknak is. (Persze ez egy mélyen összetett kérdés.)

Amikor ezt kezdtem átlátni, lassan rádöbbentem, hogy közvetve felelős vagyok a világban történő minden eseményért.

• Ha túlzottan szűk látókörűen, csak saját vélt vagy valós érdekeimet figyelembe véve vizsgálom a világ alakulását, annak az lesz az eredménye, hogy sokszor haraggal, romboló kritikával, vagy akár félelemmel/kétségbeeséssel, vagy ehhez hasonló „destruktív” érzelmekkel reagálok a világra, s ezt rázúdítom a körülöttem lévő emberekre, tárgyakra, állatokra. És innentől ez rányomja a bélyegét a szűkebb környezetemre, ráadásul begyűrűzik a többi ember életébe is (például ingerült szavaim által kiváltott érzelmeken keresztül).

• Ha elfogadáson keresztül közelítek az élet eseményeihez, azaz higgadtan vizsgálódva közelítek a felmerülő dolgokhoz, legyen az bármely jellegű, könnyebben fordulnak a dolgok „pozitív” irányba.

Persze erről először én is csak olvastam és hallottam, egyre többet és többet, szinte faltam az információt, mintha ez lett volna az egyetlen módja a valódi megismerésnek. De valami hiányzott.

Tömören fogalmazva, még mindig érzelmi ingadozásaim hullámain hánykódtam, amit sokáig nem igazán ismertem fel, sőt megpróbáltam jól megmagyarázni magamnak, hogy ez így van rendjén. De kétségeim csak nem hagytak nyugodni, folyamatosan kérdések merültek fel bennem a dolgok alakulását illetően. A miértek után folyó kutatásom során elém bukkanó válaszok elvezettek annak felismeréséig, hogy itt sokkal mélyebb összefüggések vannak, mint amit az addig összegyűjtött tudásommal fel tudok fogni. Arra az elhatározásra jutottam, hogy ki szeretném bogozni életem gordiuszi csomóit. Először is, még többet olvastam :), de már több önismereti útba is belekóstoltam.

Végül tapasztalataim (érzelmeim hullámzása) rámutattak arra, hogy igazán akkor kezdett el ez a fajta tudás valóságom részévé válni, miután gyakorlatba ültettem az olvasottakat, hallottakat. S ezáltal elkezdtem mélyebben megérteni, tudatosabbá válni rá, s persze észrevettem sok információ fonákságát is.

Egy fontos dolog, amit megértettem: gyakorlat nélkül csak gát az információ, hisz azt hiheti az ember, hogy már érti és tudja, amiről szó van. (Nálam legalábbis így működött.) Pláne, ha nem vonatkoztatjuk magunkra, s csak külvilágban keressük a hiba forrását! Sőt olyan információt is magáévá tehet, ami csak tévútra vezeti.

S ebből fakad a felismerés: az agyunkban felhalmozott információ még nem tudás. Legjobb esetben is csak útmutatónak foghatjuk fel. “Tudássá” csak akkor válik, ha megtapasztaljuk azt, és át is jutunk rajta. Más szóval az információ híd köztünk és a megértés között, legyen szó bármiről.

De ezen a hídon át kell menni, máskülönben csak elképzeléseink, hiedelmeink lehetnek a valóságról, s félre is vezethetjük önmagunkat. Ugyanazokat a rögzült viselkedés mintákat ismételhetjük, csak egy csillogó vagy épp jópofa máz mögé bújtatva. Így lényeges változást nem is fogunk tapasztalni az életünk alakulásában.

De mégis milyen következtetést vonhatok le mindebből?

Próbáljunk ki a gyakorlatban is a dolgokat, és legyünk őszinték önmagunkkal, és ha lehet másokkal is. Ha félünk, ismerjük fel és be, hogy félünk. Számomra ez egy nagyon fontos eleme az önismeretnek: ŐSZINTESÉG. Ez a valódi önismeret első lépcsője és katalizátora, ami segíti, hogy átlássuk és rendet teremtsünk tudatunkban. Én ezt az utat tűztem ki magam elé.

Ha önmagunkban rendet raktunk (márpedig ezzel kell kezdeni), saját formálódó harmóniánk kihat a környezetünkre, és előbb-utóbb onnan is az fog visszaköszönni.

Egy személyes meglátással kezdeném, amit magamon tapasztaltam meg, miközben a saját honlapom folyamatos evolúcióján, tökéletesítésén ügyködtem: Vállalkozásaim – legyenek azok akár személyes, akár üzleti jellegűek – lelke/lényege Én vagyok. Velem együtt alakulnak, sose tőlem függetlenül. Sokkal több minden nyilvánul meg benne, mint az ember először azt gondolná.

De hogyan is lesz egy honlapból/honlapkészítésből tükör, és mi köze az elkészítés folyamatához?

Szóval kezdjük az elején, és nézzük meg, mit is tudunk a honlapkészítésről.

Az interneten honlapkészítésről szóló található írások többsége arról szól, hogy milyen technikai- és marketing ismeretek és módszerek szükségesek ahhoz, hogy a honlapunkkal sikeres vállalkozást építsünk fel. Olyan varázsszavak repkednek, mint keresőoptimalizálás, CMS  rendszerek, mint a WordPress, SEO, linkmarketing, Google adwords, stb.

De az igazság az, hogy ezek csak a jéghegy csúcsa. Ha ezekkel kezdünk, akkor bizony valószínűleg eltévedünk.

Néhány helyen megemlítenek egy igen fontos tényezőt, hogy egy honlap sikere attól függ, hogy milyen pontosan fogalmazzuk meg célunkat, amit honlapunkkal el szeretnénk érni.  Még arra is kitérnek, hogy ezeket a célokat részcélokra kell bontani, hogy pontosan lássuk az oda vezető utat. alaposan  De az igazság az, hogy egy jól  megfogalmazott cél a sikerhez még mindig nem elegendő.

A fő célunk és a lebontott részcélok összessége  felfogható úgy mint egy térkép, ami megmutatja az utat, amin végig szeretnénk haladni. De a térkép nem egyenlő az úttal!  Meg kell hoznunk a döntést, hogy végigmegyünk rajta, és ezért hajlandóak vagyunk a szükséges tetteket végrehajtani.

A honlapkészítés is felfogható választásunkból fakadó tettnek/cselekedetnek, akár közvetlenül mi készítjük a honlapot, akár mással csináltatjuk meg. A kettő közötti különbség magunkra vetítve az, hogy mennyire aktív vagy passzív részeseivé szeretnénk válni a folyamatnak. (Persze ez általában nem tisztán egyik vagy másik, inkább ennek a két végletnek egy bizonyos fokú keveréke.)

Szóval meg van célunk, eldöntöttük, hogy elérjük, és hajlandóak vagyunk ezért a tetteket végrehajtani. DE…

Egy kicsit még mélyebbre kell ásnunk, meg kell ismernünk a cél mögött megbúvó motivációkat is.

Észre kell vennünk, hogy egy készülő, vagy egy már elkészült honlapban megbújva mindig ott rejtőzik az alkotó, azaz esetedben Te, s vele együtt lelki világod.

Mégis mit láthatsz meg, amikor “belenézel” honlapod tükrébe?

Az egyik legnyilvánvalóbb, amit észrevehetsz az, hogy mit és hogyan próbálsz magadból megmutatni. Emellett azonban sok minden más is ott “rejtőzik” a sorok mögött. Érdemes ezt a folyamatot tudatosan és őszintén szemlélni, megközelíteni. Hidd el, érdekes és hasznos dolgokat fedezhetsz fel ezáltal Önmagadról.

Megértheted, hogy gondolkodásod milyen állandó mintákat követ, és ezek milyen érzelmekkel/érzésekkel kapcsolódnak össze. Ezek lehetnek olyan  gátló elgondolások, melyek ott dolgoznak benned, de amelyeket eddig nem vettél észre. Ennek felismerése teszi lehetővé, hogy átléphess ezen belső akadályokon, amelyek gátolják életedben a várva várt pozitív változás megjelenését. De ez a folyamat türelmet, kitartást és legfőképpőszinteséget igényel.

De miből vontam le ezt a következtetést?

Miután megismerkedtem honlapkészítés fortélyaival, a marketinggel, majd utána több különböző önismereti módszerrel/útmutatással vagy ha úgy tetszik tanítással, elkezdtem magamat górcső alá venni ezekből a szemszögekből is. Megértetettem, hogy nem csak az van a honlapomon, amit leírok, amit mutatni szeretnék, hanem a mögötte tudattalanul megbúvó érzelmeim, és félelmeim, és az ebből fakadó vágyaim.

Az én esetemben például az egyik a folyamatos önbizalom hiány, amit egy másik számomra megbúvó érzelem is fűtött: a  megfelelni vágyás, ami a mások elfogadására/szeretetére való törekvésből fakadt. És mindez társult egyfajta irigységgel is. Ezek az érzelmek olykor hazugságra és is rávettek, hogy palástoljam vélt gyengeségeimet, amit másoknak nem szerettem volna megmutatni. Az igazi megbúvó célom pedig csak az volt, amit felismertem,  hogy végre büszke szeretnék lenni magamra, azaz szeretni szeretném magam olyannak, amilyen vagyok :).

Ennek eredménye kezdetben egy olyan képmutató, másokat másoló/utánzó tartalom volt, amiről azt hittem segíti ezen vágyam beteljesülését. Persze az is igaz, hogy ezt a vágyamat eltakarta előttem a sok társadalmi hazugság, amivel önmagunkat és egymást etetjük. Az eredeti vágyamat státuszszimbólumok utáni rohangálásra cseréltem (pénz, hírnév, vagyon, szex, tökéletes párkapcsolat), azt hittem tőlük kapom a megváltást, a boldogságot, a szeretetet. Mondanom se kell, az eredmények nem tükrözték elvárásaimat. Bár az is igaz sokkal többet kaptam, azáltal, hogy elkezdtem tovább kutakodni…

Összefoglalva

Mindezt azért írtam le, hogy rámutassak arra, hogy életünk láthatatlan építőkövei érzelem- és gondolatvilágunk: hisz ezek határozzák meg reakcióinkat, választásainkat és tetteinket, és azok eredményét is.  Így végső soron a világra – s benne a többi emberre – ezeken keresztül hatunk. Ott rejtőznek minden tettünk és megnyilvánulásunk mögött, akár tudunk róla, akár nem.

Egy olyan terület mint például a honlapkészítés segíthet ezeket megismerni, felszínre hozni. De nyilván ez a kiterjesztető az élet más területeire, tevékenységeire is, aminek egyike csak a honlapkészítés.

A kérdés, hogy késznek érezzük-e magunkat ezek megismerésére.

Nos elárulok valamit: igazából ígyis-úgyis ezen az úton vagy. A kérdés csak az, hogy tudatosan vagy öntudatlanul teszed mindezt?

A tudatosság az jelenti, hogy figyelemmel kísérjük mindazt, hogy mi is történik körülöttünk és bennünk, meglátjuk az összefüggéseket, és ezáltal egyre szélesebb spektrumban tudjuk mindezt felfedezni, megérteni. Az öntudatlanság annyit jelent, hogy a dolgokat szétválasztva, elkülönülten szemléljük, nem vesszük észre a köztük lévő mély és szoros kapcsolódást, és ebből adódóan csak sodródunk az élet hullámaival össze-vissza, ahelyett, hogy meglovagolnánk őket.

Ha öntudatlanul szeretnél ezen az úton haladni, akkor csináld csak azt, amit eddig is tettél. Cselekedj félelmeidnek, és megszokásaidnak (beragadt/megkövült vágyaidnak) engedelmeskedve, és ne vizsgáld meg a mögöttük lévő mozgató erőket, összefüggéseket. Olyan ez, mintha anélkül akarnál autót vezetni, hogy tudnád mire való a kormánykerék, a fék vagy a épp a gázpedál.

Ilyenkor bármilyen változtatás az életedben, csak felszíni változást fog okozni, mert nem veszed észre, hogy igazából a benned zajló gondolatok és érzések, érzelmek ugyanabba az irányba terelnek, csak épp a körítés változott meg kissé. De valami nem változott. Ugyanúgy idegeskedsz, félsz, dühöngsz, megbetegszel, unatkozol, utálsz, vagy szeretsz dolgokat, néha örülsz valaminek, néha lelkesedsz, vagy éppen elveszíted a lelkesedésedet valami iránt. Ez mind arról szól, hogy milyen formán éled meg a dolgokat, az eseményeket, és a környezeted. Változtatási szándékaink épp ezekre irányulnak, de mégis hajlamosak vagyunk ezeket figyelmen kívül hagyni, és csak külső dolgokra (anyagi javak, élvezetekre) összpontosítani. Csakhogy így nincs valódi változás, ez egy ún. ördögi kör…

ÉS addig folytatod ezt az ördögi kört, amíg egyszer máshogy nem döntesz!

Dönthetsz másképp: Valódi tudatosságot viszel az életedbe, így a vállalkozásodba is…

Mit jelent a tudatosság mellett dönteni? Gyakorlatilag azt, hogy meg szeretnéd érteni az életed történéseit. Ekkor a megértés szándékának tűzét szítod fel magadban. Ez a tűz tudatosságod egyre erősödő kondicionálatlan (feltételekhez nem kötődő, ítéletmenetes) figyelme. Mit jelent ez a gyakorlatban? Minden helyzetben, például az üzleti kapcsolataidban (pl. egy üzleti tárgyaláson) folyamatosan ítélkezés nélkül észleled a környezetedet és megnyilvánulásait, valamint a saját hozzáállásod, gondolataid és érzelemvilágod hullámzását. Ebből fakadóan egyre több felismerésed lesz. Rádöbbenhetsz összefüggésekre, gátló tényezőkre, amelyek látszólag életed teljesen más terültéről származnak. Rálelhetsz ezen gondolataid, érzéseid forrására. (Például kitől másoltad őket?) De leginkább rádöbbenhetsz arra, hogy ezek mind nem számítanak, elengedheted őket. S ebben az újonnan keletkezett térben gyökeresen új dolgok jelenhetnek meg.

Úgy gondolom, az önismereti út lehet bármi. Lehet az életed bármely aspektusa (területe), ha tudatosan viszonyulsz hozzá, így akár még egy vállalkozás is. És mi is egy vállalkozás? Számomra az önkifejezés és önmegvalósítás eszköze.

Egy olyan terület – vagy nevezhetjük játéktérnek, vagy akár lelki laboratóriumnak is – ahol alkalmad nyílik megfigyelni önmagadat. Megfigyelheted, hogyan viszonyulsz szűkebb és tágabb vett környezetedhez: pl. a pénzhez, az üzletfeleidhez, kollégáidhoz, az államhoz, a természethez, sőt még a családodhoz is, stb.

A fentiek ismerete ad valódi alapot arra, hogy bármilyen döntésed, például egy új honlap készítése, ne csak felületes változtatást jelentsen számodra, hanem valóban harmonikusabbá változtathasd saját, és környezeted életét…

Ezt a folyamatot segítheti a holisztikus szemléletmód megismerése, és a tudatos önkifejezés gyakorlása. Ez utóbbira remek eszközöd, gyakorló tereped lehet egy honlap, legyen az üzleti vagy személyes célú.

Itt meg tudod mutatni valódi egyediségedet, és ezen keresztül kommunikálhatod azt másokkal, anélkül, hogy meg akarnál bárkit is győzni, vagyis manipulálni (hipnózist alkalmazni) akarnál. Ez utóbbi cselekedeteknek kellemetlen visszahatása is lehet rád nézve, de tulajdonképpen választhatod ezek a megfigyelését is.

Hiszek abban, hogy ha van egy remek terméked/szolgáltatásod elég ezt a világ tudtára adni, s azok, akiknek szüksége van rá, eljut hozzád, mindenféle ügyeskedés nélkül. Csak kommunikáld azt, hogy mit kínálsz, mire jó stb. Ez egy egyszerű, őszinte önkifejezés. Mindig lesznek néhányan, akik elfogadják, és sokan, akik nem. De ez így van jól.

Ez jól hangzik ugye? De mégis hogyan történik mindez? Talán úgy a legkönnyebb ezt felvázolnom, ha az elején felteszek egy-két egyszerű kérdést, amiket érdemes megválaszolnod magadnak:

• Azzal foglalkozol, amit valójában szeretsz?
• Tudod azt egyáltalán, hogy mi az, amiben igazán kiteljesedhetnél?
• Szerinted van lehetőséged abból élni, amit szeretsz?

Kevés ember mondhatja el magáról, hogy azzal foglakozik, amit igazán szeret, amiben igazán önmaga lehet. Szomorú, de ha körbetekintünk, úgy tűnik, jelenleg ez a valóság. De felteszem a kérdést: valóban muszáj ennek így lennie? Én úgy gondolom, lehet másképp! Szerintem mindenkinek meg van a lehetősége és a joga, hogy azzal foglalkozzon, amiben igazán kiteljesedhet, és amiben kedvét leli. Talán túlzónak és utópisztikusnak tűnhet ez a kijelentés. Valóban, ezt szinte azonnal megcáfolni látszik, ha tekintetünket a médiából szóló hírekre (TV, rádió, újságok) irányítjuk, ami nem épp ezt a képet festi elénk: zűrzavar, válságok, konfliktusok, bűnözés, betegségek… stb.  Nos igen, ebből a nézőpontból valóban eltúlzottnak tűnik az optimizmusom.

De mi van, ha egészen máshogy közelítjük meg a dolgot?

Lássuk, mire is gondolok: tegyük fel, hogy gyökeres változást szeretnél elérni életed valamely területén. Mit gondolsz, melyik vezet nagyobb valószínűséggel eredményre: ha ugyanazt folytatod kisebb módosításokkal, amit eddig is tettél, vagy az, ha teljesen új alapokra helyezed a dolgokat? Úgy gondolom, a válasz egyértelmű.

De hogyan változtathatunk meg valamit gyökeresen? És mit is kell ehhez tennünk? Ezek már igazán izgalmas kérdések. Úgy gondolom, hogy az igazán mélyreható változáshoz az szükséges, hogy felismerjük az események és tetteink mögött meghúzódó hajtóerőket, összefüggéseiket, azaz a valódi okokat. Csak a valódi okok feltárása/megértése tesz képessé minket arra, hogy forradalmian változtathassunk életünkön, hiszen ezek ismerete híján, csak a vakvilágba lövöldözünk, ami pusztán a felszín kapargatásával egyenlő…

Tudtad, hogy az életünk legnagyobb gátjai olyan hazugságok, amelyeket igaznak hiszünk?

Igen, a változás gátja ilyen prózai: hazudunk magunknak úgy, hogy nem is tudunk róla. Ezen hazugságok igen sokfélék lehetnek, és forrásuk is igen változatos (társadalom, szülők, barátok, média, saját következtetés), de működési lényegük egy: igaznak tűnnek, eltakarva a valódi igazságot. Így tetteinket ezen hamis elvek alapján építjük fel. Hadd mutassak rá erre egy egyszerű, a témánkhoz szorosan kapcsolódó példával.

Talán ismerősen cseng Neked is a következő állítás (netalán egyet is értesz vele): Dolgoznod kell és először pénzt keresned, hogy azt csinálhass, amit akarsz.

Sok ember igaznak véli ezt az állítást, és ennek mentén éli le az életét, és így lehet, hogy valójában sose fogja azt csinálni, amit igazán szeretne. De valóban igaz ez? Tényleg így működik az élet?

Elgondolkodtál-e már azon, hogy ha valamit igaznak tartasz, az elkerülhetetlenül kihat minden cselekedetedre, s így az egész életedre?

Vizsgáljuk meg közelebbről, hogyan is hat ez a fenti kijelentés az életedre, ha azt igaznak tételezed fel. Mi történik ilyenkor? Gyakorlatilag egyszerűen belekódolod ezt az állítást az életed menetébe. Tehát belevágsz valamibe – például munkát vállalsz – azért, hogy később meglegyen a kezdő tőkéd ahhoz, hogy azzal tudj foglalkozni, amit igazán szeretnél. Logikus sorrendnek tűnik. De épp itt a buktató: az érvrendszer eltakarja a valódi működési mechanizmusokat. Tehát nézzük tovább, és vegyünk egy általános szituációt: Van melód, fizetésed, tehát hétköznapi értelemben meg tudsz élni.  De nem igazán szereted azt, amit csinálsz (olykor lélekölő robotnak tűnik, idegeskedéssel, hajtással társítva nap mint nap; vagy épp unalmas stb.). Mindemellett  szépen lassan belegabalyodsz egy számodra nem igazán ízlő életformába (kevés szabadidő, nem Te rendelkezel a saját időddel, stb.). S mire összegyűjtöd a szükséges pénzt (ha sikerül ilyenformán egyáltalán), már elvesztetted a lelkesedésedet, a hitedet, sőt talán igazi célodat is elfelejtetted. Valóban jó úton jársz?

Peter Koenig a „30 hazugság a pénzről” című könyvében azt állítja, hogy azok az emberek, akik azt csinálják, amit akarnak, azzal kezdik, hogy azt csinálják, amit akarnak. Ilyen egyszerű. Ráadásul az ehhez szükséges forrásokat, köztük a pénzt is, szinte elkerülhetetlenül vonzzák magukhoz. Mi van, ha így működik? És ha így működik, akkor hogyan működhet ez a Te esetedben?

Cél az, hogy felébresszd a benned szunnyadó kreativitást, s életedet a számodra valódi örömet nyújtó tevékenység(ek) mentén építhesd fel.

Sokakkal előfordul, hogy igazán már önmaguk sem tudják, mit szeretnek, mit szeretnének csinálni, mert annyira ellepik őket mindennapi gondjaik. Ha valaki ki szeretne törni ebből a mókuskerékből, el kell szánnia önmagát egy önfelfedező útra, le kell ásni a gondok rétegein keresztül, hogy rátaláljon arra, ami igazán számít: Valódi Önmagára. Ekkor dönthet bárki amellett igazán, hogy azt tegye, amit szeretne. Persze a régi minták (gondolatok, érzelmek, szokások) nem biztos, hogy könnyen adják magukat. Gátolhatnak és vissza-visszatéríthetnek a régi, megszokott útra.

Ehhez nyújthat támogatást az őszinte kommunikáció (ajánlom figyelmedbe : Marschall B. Rosenberg: A szavak ablakok vagy falak című könyvét), a különféle önismereti gyakorlatok/utak, érzelmi felszabadító technikák, meditáció, és a holisztikus szemlélet megismerése…

Mindez abban segít, hogy minél jobban ráláthass életed formáló mechanizmusaira, és így ezek ismerete által felszabadulhat kreativitásod. Mivel minden ember más és más, nem lehet rögzített sablonok szerint haladni ezen az úton, így maga a folyamat igazából egyénenként változik…

Inspirációként két idézetet ajánlok Neked az Útra:

•  “A körülmények nem változtathatják meg az ember életét. Saját hozzáállása megváltoztathatja, és meg is változtatja.” (Sri Chinmoy)
•  „Célozd meg a Holdat! Még ha elhibázod is, a csillagok közt landolsz.”  (Les Brown)

Mire alapozom azt a kijelentést, hogy nincs szükség marketingre? Nos ehhez meg kell vizsgálni magának a marketingnek nevezett tevékenységnek a mechanizmusát közelebbről. Ezt volt szerencsém megismerni, hisz magam is ezt tanultam egyetemi éveim alatt, valamint közelebbről tanulmányoztam az ott nem tanított amerikai típusú kisvállalati marketinget, ami egyre nagyobb teret nyer Magyarországon is. Amire rádöbbentem a tapasztalataim során, az az, hogy a marketing minden formája egyetlen alapvető dologra vezethető vissza.

A marketing alapköve a hiány gondolata/érzete, és az ebből fakadó versengés. Azért marketingezem, mert nincs valamim, és ezt a valamit nagyon-nagyon meg szeretném kapni. Ez az üzemanyaga a világgazdaság jelenleg ismert formájának, az emberiség jelenlegi háborúkkal, válságokkal, járványokkal és betegségekkel tarkított diszharmonikus helyzetének, amit mi életnek nevezünk.  Látjuk az eredményt egyéni-,  társadalmi-, és bolygószinten  egyaránt.

De mégis mi is a marketing, és miért műveljük ilyen intenzíven?

Nos, rengeteg definíciót találhatunk rá, sokféleképpen magyarázzák. Én leginkább így fogalmaznám meg a marketing szó mögötti tartalmat: a képmutatás és az érzelmi és mentális manipuláció tudománya. Egy olyan tevékenység (nevezhetjük mentális programozásnak), amely során arra törekszünk, hogy egy számunkra kedves képet ültessünk magunkról a mások fejébe, mindezt azért, hogy a másik lehetőleg a mi érdekünkben cselekedjen.

Félreértés ne essék, a marketing nem csak a cégek sajátja. Ott csak azért lehet jelen, mert egyéni szinten is műveljük. Szinte minden egyes egyén ezt műveli, talán a legkisebb gyerekeket kivéve. Ezért nem is fogom ezt szétválasztani, az egészet egységében  kell megérteni.

A céges marketing mindössze annyiban különbözik, hogy ott egyéni érdekeink el vannak rejtve az ún. céges érdekek, célok mögé. De végső soron  a cég marketing tevékenysége a mi saját marketing tevékenységünkből bontakozik ki, hisz ezáltal reméljük megvalósítani egyéni érdekeinket (nagyobb ház, több pénz, stb.). Arra a kérdésre, hogy ezek-e valódi érdekeink, most itt nem térek ki, figyelmünket irányítsuk magára a marketingre.

De miből is fakad a marketing? Mégis miért törekszünk erre?

Az alapvető ok mentális kondicionáltságunkban (feltételekhez való kötődésünkben) keresendő. Gyerekkorunk óta arra neveltek (programoztak) minket, hogy állandóan összehasonlítgassunk. (Ezt vagy azt ne tedd, mert az nem jó. Így csináld. Ha nem így csinálod, kikapsz… Rossz gyerek,  jó gyerek. stb. ) Ez azt  eredményezte, hogy csak akkor tudunk értékelni valamit, és ezzel magunkat is, ha van viszonyítási alapunk.  És ha van viszonyítási alap, akkor megjelenik a jó és a rossz fogalma, azaz a szeretem-nemszeretem állapota. Ez a fajta személet egy állandó hiányérzetet kelt bennünk,  ami folyamatosan hevíti a elfogadás és a szeretet utáni vágyat. Kondicionáltságunk miatt nem kapjuk meg ezt sem önmagunktól, sem másoktól. Erre vágyunk, s ezért indul el a versengés… Azt hisszük a győztes szeretetre méltóbb. Ezért bármit hajlandóak vagyunk megtenni a győzelemért!!! A vicces az egészben, hogy szép lassan  szem elől tévesztettük ezt az eredendő célt, és minden más után kezdtünk el rohangálni. A marketing ennek az egyik aspektusa. A szeretetéhség miatt csináljuk, és pontosan ezt a szeretetéhséget szeretetéhséget használja ki.

Ebből látható, hogy egy mély belső éhségből, egy alapvetően egyensúlytalan helyzetből születik meg a marketing-tevékenység. S ebből fakad, hogy művelésével csak további egyensúlytalanságot teremhetünk. Lehet, hogy látszólag sikeresek leszünk (sok pénz, nagy lakás, szupi kocsi, stb.), de mivel továbbra sem hagyjuk abba, szűkebb vagy tágabb környezetünkben meg fog jelenni belső egyensúlytalanságunk kivetülése. Például betegségek, mások szegénysége, a környezetszennyezés stb.  formájában. Nézzünk csak körül! Ugye észrevesszük ezeket?

Mit lehet tenni?

Úgy gondolom, hogy a marketing áttranszformálható Önkifejezéssé.

Azért mondom, hogy áttranszformálható, mert legtöbbünk számára nehéz csak úgy eldobni azt, ami már lényünk részévé vált; az összehasonlítgatást, a versenyszellemet. Maga a transzformáció egy folyamat. De ez a folyamat a megértés szándékából fakad. Amikor eldöntöd, hogy meg akarsz érteni valamit, akkor egy teljesen más minőségű figyelem állapotába kerülsz, mint amihez hozzászoktunk. Ilyenkor szinte egész lényeddel figyelsz. S minél jobban figyelsz valamit, annál inkább megérted, és az a megértés hatására átalakul.

Ez a marketingre is igaz. Figyeld meg azt, amit csinálsz és hogy miért  is csinálod. Mindennek milyen eredménye van? Én itt az eredményen nem csak az anyagi vonatkozást értem. Próbáld az egész folyamatot, és annak  életedre kifejtett hatásait megvizsgálni. Jól esik azt csinálni? Mit vált ki a másikból, amit teszel és ahogyan teszed?. Milyen hatása van ennek környezetemre, embertársaimra?

Igazából a lényeg ez. Megéled azt, amit csinálsz minden ízében, s ezáltal megérted. A megértés változást fog benned indukálni… A marketing így szépen, zökkenőmenetesen átalakulhat önkifejezéssé.

De mi is az önkifejezés?

Röviden ez annyit jelent, hogy azt mutatod meg magadból félelem nélkül, amit nyújtani tudsz a jelen pillanatban.  És ha késztetést érzel rá, hogy megoszd ezt a többiekkel, anélkül kommunikálod, hogy viszonyítási alapot keresnél hozzá!  Azaz nem akarsz jobbnak mutatkozni senki másnál. S mindezt önfeledt lelkesedéssel teszed, örömmel, és nem félelemből.  S hidd el, lesz, aki kíváncsi lesz rád, nincs szükség erőlködésre.  Hisz EGYEDI vagy, ez a TE valódi értéked! Mindenki másként látja a világot, s ez más-más tapasztalatokat, megközelítéseket szül. Ez a TE egyediséged! Ezt nem veheti el tőled senki! S ezt bármikor meg tudod osztani másokkal…

Az önkifejezés egy dinamikus kép. Engedd ezt a képet lüktetni, veled együtt változni. A lényeg, hogy belül fogadd el önmagad olyannak, amit az adott pillanatban nyújtani tudsz, s hagyd, hogy ebből fakadjon a kommunikációd! Így mindig egy állandó elfogadásban leszel: Önelfogadásban.

Minden az önmagunk iránti szeretet kereséséről szól…

Végső soron minden jelenlegi tettünk az önelfogadásról, az önmagunk iránti  szeretet kereséséről szól! Még ha mások szeretetét is szeretnénk elnyerni, a mélyben akkor is csak az önelfogadás motivál. Hisz ebben az esetben az az alaphitem, hogy ahhoz, hogy magamat szeretni tudjam, szükségem van mások szeretetére. Csakhogy ezt nem vesszük észre, és így egyre inkább belebonyolódunk az életbe. Ezt a képet még tovább bonyolíthatja, ha a szeretet formáit definiáljuk, és csak bizonyos megnyilvánulási formákat kötünk hozzá.  Ezzel lekorlátozzuk a jelentését, végső soron befogadását.

Mindezek megértése szerintem kulcsfontosságú. Ha ezt az alapigazságot figyelmen kívül hagyjuk, nem kerülhetünk egyensúlyba, ezért életünk valamely területe mindig félresiklik, legyen ez az üzletünk, egészségünk, emberi kapcsolataink, a társadalommal való viszonyunk stb.  Ha életed valamely területén diszharmóniát észlelsz, akkor biztos, hogy nem látod át az összefüggések hálóját. Ez az egyensúlyvesztés pedig garantáltan visszahat életünk minden területére, amely így egy folytonos egyensúlytalansági állapotban lüktet tovább, ezzel egyfajta ördögi körként újra és újra egy túlfeszített, nyugtalan életmódba taszítva minket.

A mókuskerékből való kilépésnek az a módja, ha megértjük a bennünk zajló folyamatokat, s azt, hogy végső soron minden belőlünk indul ki. Ehhez viszont elkerülhetetlen, hogy minél nagyobb perspektívából próbáljunk rátekinteni életünk egymásba fonódó eseményeire, folyamataira. Ehhez egy gyökeres szemléletmódváltásra van szükség: ebben segíthet a holisztikus szemlélet.

Ahogy ezt a szemléletmódot egyre inkább megértjük,  egyre inkább megnyilvánul az Önmagunk és mások iránti  szeretet és tisztelet, s életünk minden területén egyensúlyba kerülünk. Más szóval ráléphetünk életünk harmóniavonalára, s olyanná alakíthatjuk, amilyenné szeretnénk. Ez annyit jelent, hogy kilépünk áldozatidentitásunkból, s egy békés, szeretetteli világ teremőivé válunk.

Többek között ennek az üzenetnek az átadását tűztem ki célul ezzel a honlappal, és szolgáltatásaimmal….

De mi is a holisztikus szemlélet?

Ezt könnyen érthetően és átláthatóan foglalata össze Szabó György parapszichológus barátom, akinek a szavait változtatás nélkül adom közre. Ide kattintva elolvashatod.

(Megjegyzés:  Az alábbiakban  Szabó György parapsychológus barátom kiváló és tömör összefoglalóját teszem közzé a témáról – onismeretegyeniutakon.hu)

A holo szócska görög eredetű, jelentése: teljes, egész. A holisztika a világot teljes egésznek, annak különféle dolgait egymással összefüggésben lévőnek, dinamikusan együtt változónak, különválaszthatatlannak érzékeli és magyarázza. A holisztikus szemlélet szerint az egyes dolgokat, jelenségeket egymástól elválasztani, elkülöníteni nem lehet. Ha csak egyes dolgokat, részeket vizsgálunk, akkor óhatatlanul is téves következtetésre juthatunk. Nézzünk egy példát erre:

“A történet szerint egyszer több gyereknek a szemét kendővel bekötötték, majd behoztak egy elefántot. Az volt a feladat, hogy próbálják meg érzékelni a közelükben lévő ormányost. Az egyik gyerek az elefántormányába csimpaszkodott, a másik a fülét fogta, a harmadik a lábát ölelte át, a negyedik a bojtos farkába kapaszkodott, stb. Ezután az elefántot kivezették, a kendőt levették a gyerekekről, és megkérdezték őket:

– Mondjátok el, hogy milyen az elefánt?

– Izmos, hajlik jobbra balra, és néha karikába tekeredik – mondta az első, aki az ormányt fogta.

– Nem igaz! Az elefánt lapos és vékony, nagy kiterjedésű, és állandóan légörvényt csinál maga körül. – így a második, aki a fülét fogta.

– Ez sem igaz! Az elefánt nagy, merev és oszlopszerű. – válaszolta a harmadik, aki az elefánt lábát ölelte át.

– Egyikőtöknek sincs igaza! Az elefánt hosszú vékony és szőrpamacs van a végén – mondta a negyedik, amelyik az állat farkába kapaszkodott. És így ment tovább…A gyerekek nem tudtak megegyezni, hogy milyen is az elefánt…”

A holisztikus szemlélet hiányában könnyen hasonló hibába eshetünk. Tudnunk kell, hogy a dolgok, történések és jelenségek nem önmagukban valók, – noha háromdimenziós agyunk talán semmilyen /logikai vagy egyéb/ kapcsolatot nem talál más dolgokkal, jelenségekkel, történésekkel (erre mondja az átlag ember, hogy véletlenül így és így történt) – hanem esetleg évezredekkel ezelőttről induló folyamatról van szó, amely az én életembe a mai napon ilyen és ilyen hatással szólt bele. A létezésben nincs véletlenszerűség, vagy szerencse, (Einstein híres szavai szerint: „Isten nem játszik kockajátékot.”) hanem a törvények által megszabott kereteken belül történnek az események. Egy falevél sem eshet le véletlenül a fáról. Egyik esemény előidézője, vagy hátráltatója az utána következőnek, segíti vagy éppen gátolja annak létrejöttét. Mivel a világban minden dolognak, vagy történésnek oka van, (akár felismerjük azt, akár nem) éppen annak létjogosultsága van! Az „amint fent úgy lent” elv alapján minden jelenség része egy nálanál nagyobb egységnek, de ő is tárháza az őt felépítő jelenségeknek. Az átfogó holisztikus szemlélet hiányát jelzi az emberiség szintjén a globalizáció, az esőerdők kiirtása, a túlzásba vitt ipari termelés, a környezetszennyezés, a Föld_Anya kizsigerelése, stb. A tudományok terén – ahol leginkább szükség lenne a holisztikus nézőpontra – az átfogó szemlélet hiányát gombamód szaporodó résztudományok és a szakbarbárság térhódítása jelzi.

A holisztikus szemlélet hiánya átlagos emberi szinten a ”háromlábú szék elmélet” (a test, a lélek és a szellem egyensúlyának) figyelmen kívül hagyását jelenti. Ez azt eredményezi, hogy az adott személy úgy éli az életét, mint egy parafadugó a háborgó tengeren: általa ismeretlen erők – saját akaratát semmibe véve – lökik, taszigálják számára sokszor félelmetes és ismeretlen irányba, néha fájdalmas, néha boldog pillanatokat okozva, látszólagosan értelmes okok nélkül, valami meghatározatlan és homályos cél felé. Ez a személy a vele való történéseket a „sors” csapásainak tartja; szerinte az ő sorsa a legsanyarúbb a világon; és ezért a sanyarú sorsért mindenki más hibás csak ő nem… Ez az ember Oktalan, és céltalan (milyen beszédes is a nyelvünk!) Biztosan mindenki ismer a környezetében ilyen embert. (Esetleg magunkra ismerünk.) Az nem baj, ha magunkra ismerünk, hiszen mindenki élt már ilyen szemlélettel. A lényeg a változáson, a változtatási képessége, illetve a a holisztikus szemléletről való saját tapasztalat szerzésén van… Mindenkit bátorítok arra, hogy látókörét tágítsa, haladja meg tegnapi szemléletét, adja fel nyugodtan saját korlátaiból épített várát, hiszen ha elő mer bújni ebből a „szemléleti csigaházból”, ha le meri bontani a saját korlátait, akkor jutalmul az egész világot kapja, kaphatja…

Holisztikus szemléletűvé kell (ismét) válni. Azért ismét, mert egy-két évezreddel ezelőtt, de még néhány száz éve is a holisztikus szemléletet nem kellett külön tanítani, magyarázni, hiszen teljesen természetes és ezért szinte észrevétlen világszemlélet és közeg volt. (A természeti népeknek manapság is ilyen jellegű a világképük.) Létezik egy fogalom: a „polihisztor”, amely ezzel a szemléletmóddal élő embert jellemzi. A polihisztor nem sokféle tudomány tudója, nem tudászsák, nem lexikon, hanem az átlaghoz képest nagy intellektuális tudásának alapjairól képes az összefüggéseket felismerni, átfogó szemléletével a logikán túl, humanista módon szeretetben, az Isteni törvényekkel egységben működni. Természetesen az a tény, hogy az évezredek óta „jól működő” holisztikus szemlélet a 19. század végére (a materialista világkép térhódításával párhuzamosan) szinte elfelejtődött, ennek is létjogosultsága van. És éppen a holisztika adja meg a választ erre a kérdésre is. A Szellem involúciója során a kozmikus törvényekből fakadóan szükségszerű a Szellemi tudásra boruló Maya fátyla, mert csak úgy tapasztalhatjuk meg maradéktalanul az anyagi világ erőit, ha azt állítjuk tudatunk gyújtópontjába. Az anyagi világ káprázatában a holisztika nagyon távolinak és erőtlennek tűnik. Mint ahogyan nagyon távolinak és erőtlennek látszik a neoncsövekkel kivilágított alagút végén beszüremlő napfény is. De mint ahogy neonfény nem hasonlítható a tündöklő napfényhez, úgy az anyagvilág összes káprázata sem ér fel a Szellemi világok ragyogásával… A Vízöntő kornak éppen ez a jelentősége, hogy a tudat elé állított materialista szemlélet helyébe ismét a szellemieket állítsa.

A holisztikus szemlélet valami olyasmit jelent, hogy képesek vagyunk felismerni az okokat, képesek vagyunk felismerni tetteink, cselekedeteink hatásait. A holisztikus szemlélet azt jelenti, hogy képesek vagyunk beleilleszteni mostani állapotunkat, helyzetünket egy folytonosságba. Ez a folytonosság a legfelső szinten és a legalsó szinten is megvan, és működik. A folytonosság a régmúltból indul, és a jelenen keresztül a jövőbe tart.

Ennek egyik megközelítése „A sikeres weboldalak létrehozásának holisztikus útja” című tanulmány, amelyben azt igyekszem bemutatni, hogyan lehet ötvözni honlapod megalkotáskor az üzleti és a spirituális nézőpontokat.

[download id=”2″ format=”2″]

Milyen hasonlóság van a testi egészség és az üzleti vállalkozás sikeressége között?

Ezt talán onnan a legegyszerűbb megközelíteni, ha abból az egyszerű, hétköznapi tapasztalatból indulunk ki, mely szerint minden betegségnek tünetei vannak (pl. láz, émelygés, rossz közérzet stb.). Ezek a tünetek hívják fel az ember figyelmét arra, hogy valami nem frankó, nincs egyensúlyban a szervezete. Kérdés az, minként közelítünk a tünetekhez!!! A tünet valami rossz dolog, vagy valamire fel akarja hívni a figyelmünket?

Az elfogadott közgondolkodás, valamint a modern orvostudomány alapja, hogy a tünetekkel veszi fel a harcot. Egyszerű példa: fájdalomcsillapítót kapkodunk be, ha fáj a fejünk. Ezzel az adott tünetek megszüntethetőek, de a kérdés az, vajon ez valódi gyógyuláshoz vezet-e. Sok esetben az ember újra és újra „visszaesik” a betegségbe (pl. visszatér a fejfájás, akár migrén szerűen). Ez azért történik, mert maga a lényeg, az ok nem lett kiiktatva. A kérdés, hogy ’Mi az oka pl. a fejfájásnak?’, megválaszolatlanul marad… Pedig ez lenne a valódi megoldás. Mert a fájdalom erre próbálja felhívni a figyelmet. (A fejfájás esetében például, hogy sokat „agyal”/idegeskedik valamin.) Ha egy kicsit mélyebben elmerengünk a dolgon, felfedezhetjük a betegség valódi okát, a kiváltó mentális/lelki gócot.

Ennek a válasznak a felkutatása, megértése az igazi gyógymód, mert a betegség gyökerét vágná el. Hisz a felismerjük az okot, könnyen elejét vehetjük annak, hogy újra és újra belelépjünk ugyanabba a hibába.

Nos, mi köze mindennek az üzleti vállalkozáshoz?

A válasz igen kézenfekvő. Az üzleti vállalkozás sikertelensége (pl. forgalom csökkenése, pénzügyi problémák stb.) is a testi betegséghez hasonló tünet, csakhogy ez az ember életének más területén jelentkezik. Arról tájékoztat bennünket, hogy valami nem megfelelőn működik a vállalkozásunkban. Ezeket a tüneteket szokták a különböző szakemberek pénzügyi mutatószámokkal kielemezni, hogy feltárják a problémák okát. Mondják is: a számok nem hazudnak. Egy oldalról ez igaz is lehet, rámutathat arra, hogy mely területen lehet szükség a beavatkozásra. De véleményem szerint ez is csak a tünettel való hadakozás, s nem vezet el a folyamat mélyebb összefüggéseinek megértéséhez. A valódi megoldáshoz messze túl kell tekinteni a számokon, hisz a valódi válasz mibelőlünk fakad.

Ahhoz hogy megértsük, hogy mi a valódi oka annak, ami történik, kérdéseket kell feltennünk önmagunknak. Olyanokat például, mint: Mit történik? Mivel függ össze? Miért zavar ez engem? Mit szeretnék, minek kellene történnie? Miért lenne az jó nekem? Mi a legmélyebb ok, amiért ezt szeretném? stb. A kérdések egy idő után jönnek maguktól, minél mélyebbre hatolsz… És ami a lényeg, a válaszok is mindig ott vannak, mert belőlünk fakadnak! Gondolkodásmódunkból és hozzáállásunkból, valamint az ezekből születő magatartásmintáinkból. Ha változást szeretnénk, nekünk kell változtatnunk ezeken, mert csak így indul el a változás világunkban. Csak fel kell fedeznünk, és szembe kell néznünk a valósággal.

Ez eddig oké. De mit kell változtatni? Hol kezdjünk hozzá?

A dolog sokkal egyszerűbb, mint az ember gondolná, de éppen ezért akár nehéz is lehet. Nem kell más tenni, mint figyelni önmagunkra, vagyis arra, hogy miként reagálunk a világra. Milyen gondolataink, érzéseink támadnak, hogyan viselkedünk adott szituációkban.

Hogy valódi legyen a változás, meg kell erősíteni a figyelmünket, és ehhez a rendszeres gyakorlás vezet minket. Ugye mindenki ismeri ezt a mondást: „Gyakorlat teszi a Mestert”.

Ha elég erőssé válik a figyelmed, azaz képes vagy figyelni önmagadra a jelenben, könnyedén felismered a „hibás”, berögzült mintákat. Ezáltal képessé válsz mélyreható változást elérni, hisz a felismerésekből adódóan automatikusan szűnnek meg előttünk az akadályok, azaz nem tudnak rajtunk eluralkodni automatikusan a korábbi viselkedésminták.

A felismerés nélkül, azaz amíg nem mész le a gyökerekig, addig a felszínen történhet változás, de ezzel csak annyit érsz el, hogy a probléma egy másik szintre tolódik el.

A valódi gyógyulás, legyen az akár testi vagy üzleti, magában a változás képességében, jobban mondva a változásra való hajlandóságunkban rejlik.

Még egy érdekes összefüggés, amire érdemes odafigyelni!

Az előzőekben analógiát vontam az ember üzleti- és testi egészsége között. Nem csak hasonlóság, de a szoros összefüggés/kölcsönhatás is van a kettő között. Talán Te is hallottál már hasonló kifejezéseket, hogy „XY betegre dolgozta magát…” Érdemes ezen is elgondolkodni.