Az egyéni kreativitás felszabadítása, hogy az energiáidat arra összpontosíthasd, amiben örömödet leled.

Ez jól hangzik ugye? De mégis hogyan történik mindez? Talán úgy a legkönnyebb ezt felvázolnom, ha az elején felteszek egy-két egyszerű kérdést, amiket érdemes megválaszolnod magadnak:

• Azzal foglalkozol, amit valójában szeretsz?
• Tudod azt egyáltalán, hogy mi az, amiben igazán kiteljesedhetnél?
• Szerinted van lehetőséged abból élni, amit szeretsz?

Kevés ember mondhatja el magáról, hogy azzal foglakozik, amit igazán szeret, amiben igazán önmaga lehet. Szomorú, de ha körbetekintünk, úgy tűnik, jelenleg ez a valóság. De felteszem a kérdést: valóban muszáj ennek így lennie? Én úgy gondolom, lehet másképp! Szerintem mindenkinek meg van a lehetősége és a joga, hogy azzal foglalkozzon, amiben igazán kiteljesedhet, és amiben kedvét leli. Talán túlzónak és utópisztikusnak tűnhet ez a kijelentés. Valóban, ezt szinte azonnal megcáfolni látszik, ha tekintetünket a médiából szóló hírekre (TV, rádió, újságok) irányítjuk, ami nem épp ezt a képet festi elénk: zűrzavar, válságok, konfliktusok, bűnözés, betegségek… stb.  Nos igen, ebből a nézőpontból valóban eltúlzottnak tűnik az optimizmusom.

De mi van, ha egészen máshogy közelítjük meg a dolgot?

Lássuk, mire is gondolok: tegyük fel, hogy gyökeres változást szeretnél elérni életed valamely területén. Mit gondolsz, melyik vezet nagyobb valószínűséggel eredményre: ha ugyanazt folytatod kisebb módosításokkal, amit eddig is tettél, vagy az, ha teljesen új alapokra helyezed a dolgokat? Úgy gondolom, a válasz egyértelmű.

De hogyan változtathatunk meg valamit gyökeresen? És mit is kell ehhez tennünk? Ezek már igazán izgalmas kérdések. Úgy gondolom, hogy az igazán mélyreható változáshoz az szükséges, hogy felismerjük az események és tetteink mögött meghúzódó hajtóerőket, összefüggéseiket, azaz a valódi okokat. Csak a valódi okok feltárása/megértése tesz képessé minket arra, hogy forradalmian változtathassunk életünkön, hiszen ezek ismerete híján, csak a vakvilágba lövöldözünk, ami pusztán a felszín kapargatásával egyenlő…

Tudtad, hogy az életünk legnagyobb gátjai olyan hazugságok, amelyeket igaznak hiszünk?

Igen, a változás gátja ilyen prózai: hazudunk magunknak úgy, hogy nem is tudunk róla. Ezen hazugságok igen sokfélék lehetnek, és forrásuk is igen változatos (társadalom, szülők, barátok, média, saját következtetés), de működési lényegük egy: igaznak tűnnek, eltakarva a valódi igazságot. Így tetteinket ezen hamis elvek alapján építjük fel. Hadd mutassak rá erre egy egyszerű, a témánkhoz szorosan kapcsolódó példával.

Talán ismerősen cseng Neked is a következő állítás (netalán egyet is értesz vele): Dolgoznod kell és először pénzt keresned, hogy azt csinálhass, amit akarsz.

Sok ember igaznak véli ezt az állítást, és ennek mentén éli le az életét, és így lehet, hogy valójában sose fogja azt csinálni, amit igazán szeretne. De valóban igaz ez? Tényleg így működik az élet?

Elgondolkodtál-e már azon, hogy ha valamit igaznak tartasz, az elkerülhetetlenül kihat minden cselekedetedre, s így az egész életedre?

Vizsgáljuk meg közelebbről, hogyan is hat ez a fenti kijelentés az életedre, ha azt igaznak tételezed fel. Mi történik ilyenkor? Gyakorlatilag egyszerűen belekódolod ezt az állítást az életed menetébe. Tehát belevágsz valamibe – például munkát vállalsz – azért, hogy később meglegyen a kezdő tőkéd ahhoz, hogy azzal tudj foglalkozni, amit igazán szeretnél. Logikus sorrendnek tűnik. De épp itt a buktató: az érvrendszer eltakarja a valódi működési mechanizmusokat. Tehát nézzük tovább, és vegyünk egy általános szituációt: Van melód, fizetésed, tehát hétköznapi értelemben meg tudsz élni.  De nem igazán szereted azt, amit csinálsz (olykor lélekölő robotnak tűnik, idegeskedéssel, hajtással társítva nap mint nap; vagy épp unalmas stb.). Mindemellett  szépen lassan belegabalyodsz egy számodra nem igazán ízlő életformába (kevés szabadidő, nem Te rendelkezel a saját időddel, stb.). S mire összegyűjtöd a szükséges pénzt (ha sikerül ilyenformán egyáltalán), már elvesztetted a lelkesedésedet, a hitedet, sőt talán igazi célodat is elfelejtetted. Valóban jó úton jársz?

Peter Koenig a „30 hazugság a pénzről” című könyvében azt állítja, hogy azok az emberek, akik azt csinálják, amit akarnak, azzal kezdik, hogy azt csinálják, amit akarnak. Ilyen egyszerű. Ráadásul az ehhez szükséges forrásokat, köztük a pénzt is, szinte elkerülhetetlenül vonzzák magukhoz. Mi van, ha így működik? És ha így működik, akkor hogyan működhet ez a Te esetedben?

Cél az, hogy felébresszd a benned szunnyadó kreativitást, s életedet a számodra valódi örömet nyújtó tevékenység(ek) mentén építhesd fel.

Sokakkal előfordul, hogy igazán már önmaguk sem tudják, mit szeretnek, mit szeretnének csinálni, mert annyira ellepik őket mindennapi gondjaik. Ha valaki ki szeretne törni ebből a mókuskerékből, el kell szánnia önmagát egy önfelfedező útra, le kell ásni a gondok rétegein keresztül, hogy rátaláljon arra, ami igazán számít: Valódi Önmagára. Ekkor dönthet bárki amellett igazán, hogy azt tegye, amit szeretne. Persze a régi minták (gondolatok, érzelmek, szokások) nem biztos, hogy könnyen adják magukat. Gátolhatnak és vissza-visszatéríthetnek a régi, megszokott útra.

Ehhez nyújthat támogatást az őszinte kommunikáció (ajánlom figyelmedbe : Marschall B. Rosenberg: A szavak ablakok vagy falak című könyvét), a különféle önismereti gyakorlatok/utak, érzelmi felszabadító technikák, meditáció, és a holisztikus szemlélet megismerése…

Mindez abban segít, hogy minél jobban ráláthass életed formáló mechanizmusaira, és így ezek ismerete által felszabadulhat kreativitásod. Mivel minden ember más és más, nem lehet rögzített sablonok szerint haladni ezen az úton, így maga a folyamat igazából egyénenként változik…

Inspirációként két idézetet ajánlok Neked az Útra:

•  “A körülmények nem változtathatják meg az ember életét. Saját hozzáállása megváltoztathatja, és meg is változtatja.” (Sri Chinmoy)
•  „Célozd meg a Holdat! Még ha elhibázod is, a csillagok közt landolsz.”  (Les Brown)