Sokszor találkoztam ezzel a felkapott szóösszetétellel: tudatos vásárló. Úgy tudom, arra az emberre akasztják ezt a címkét, aki megfelelő információ alapján képes arra, hogy felmérje mi a jó neki és környezetének, és ez alapján vásárol. Egy kicsit elgondolkodtam, hogy létezik-e ilyen ember egyáltalán? Talán. Persze ez attól függ, mit is értünk megfelelő információ és a tudatos szavak alatt. Nos, ezt nem áll szándékomban boncolgatni. Ehelyett tegyünk egy körsétát a fogyasztói társadalom alapmechanizmusaiban…

Mi is a fogyasztói társadalom motorja?

Egy dolgot könnyen leszögezhetünk: a vágykeltés. Ez minden üzleti kommunikáció (marketing, reklám, PR) lényege. Azaz arra van kihegyezve, hogy elültesse bennünk a vágy magvait, és ezáltal befolyásolja az embereket arra, hogy megvegyék a kínált szolgáltatást/terméket. Miért tesszük mindezt? A cél nyilvánvaló: az eladás révén szerzett pénzen kielégíthessük „saját igényeinket”. Ez rendjén valónak is tűnik. De vizsgáljuk meg közelebbről a kérdést? Honnan származnak a „saját igényeink”? Valóban saját igényeinket elégítjük-e ki?

Számomra alapvető ezeknek a kérdésnek a megválaszolása, ha tudatos vásárlásról beszélünk. Mindenre szükségünk van-e, amit megvásárolunk, vagy csak mások (barátaink, szülők, reklám) befolyása alatt cselekszünk?

Ezzel arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy mindenkinek érdemes megvizsgálnia, miért is vásárol meg ilyen-olyan dolgokat. Milyen forrásból jöhet a motiváció? Ha kicsit is rálátunk, észrevehetjük, olyan ez mint egy pókháló, amibe gyanútlanul belesétálunk. Észre se vesszük hogyan, de beleragadunk… Talán mi magunk is pókok vagyunk?

Hálószövés a hétköznapokban…

A legtöbb esetben egy egyszerű baráti beszélgetés során esünk csapdába. Csevegünk erről-arról, élményeinkről és dolgainkról. Minél szorosabb/bizalmasabb a viszony a partnerünkkel, annál jobban befolyásolhatjuk egymás világnézetét, és ebből fakadóan az igényeit is.

Gondoljunk saját életünkre. Biztos mindenkivel megesett, hogy valamelyik ismerőse lelkesen elújságolta, hogy milyen csúcsszuper készüléket vásárolt (“Hogy ez aztán milyen jó. Mi minden tud… “). És egy kis idő után már nekünk is ilyen, vagy hasonló készülékre fájt a fogunk. És talán előbb utóbb meg is vettük, vagy sóvárogtunk utána egy darabig. És ilyenkor eszünkbe se jutott, hogy milyen jól meg voltunk előtte nélküle…

Erre épül a marketing…

Vizsgáljuk meg a marketing intézményét közelebbről, ami az értékesítésösztönzés (vágykeltés) ember alkotta gépezete. Mi történik a marketing kommunikáció során?  Röviden: szándékosan alkalmazzák ránk a tudatalatti befolyásolás eszközeit/módszereit. Magyarul, különböző kommunikációs fordulatokkal (érzelmek és a információ megfelelő arányú és formájú adagolásával) megpróbálnak beprogramozni minket. A lényeg, hogy úgy érezzük, sokkal jobb lesz nekünk, ha megvesszük azt a bizonyos terméket/szolgáltatást, amit kínálnak.

Mi történik ilyenkor?

E képlet egészen egyszerű. A kommunikáció során elhangzott erőteljes gondolat vagy élménycsomag belemászik az ember fejébe, s ott egyszerűen tanyát ver. Azaz a mag elvetésre került. Ha mindezt még érzelmi töltéssel aláfestve többször ismételgetik, hipnózisszerűen hathat, és ez a gondolat szárba szökken, megerősödik. Lehet észre se veszed, hogy ezt a másoktól kapott gondolatot előbb utóbb a sajátodként kezeled, és esetleg igazságként fogod felismerni. Ez a tudatalatti befolyásolása. És ekkor e szerint cselekedsz (pl. vásárolsz), és ennek hatására kommunikálsz Te is tovább másokkal. Így terjednek a divathullámok, és a rémhírek is…

A kérdés csupán az, hogy neked valóban szükséged van-e arra a dologra, vagy csak addig kaptad az üzeneteket, míg magad is el nem hitted, hogy szükséged van rá? Lehet tényleg van. De a legtöbb esetben nincs.

Ha tudatos vagy önmagadra, azaz figyelsz megérzéseidre, és ismered a céljaidat, akkor ezt könnyen el tudod dönteni. Ilyenkor tényleg hasznodra válik, amit esteleged külső ösztönzésre veszel meg. De ha nem vagy éber, csak elterelik a figyelmedet (és pénzedet) valódi szükségleteidről…

Miért tesszük ezt egymással?

Mert a pénz bűvöletében élünk. De miért? Miért van a pénznek ekkora hatalma az emberek felett?

A válasz, azt hiszem, kézenfekvő. A mindennapi kommunikációink során rengeteg anyagi vágyat ébresztünk fel egymásban. És ezek kielégítetlenül ott izzanak elménkben, s nem hagynak nyugodni. Ezek beteljesítéséhez pénzre van szükség, hisz ezzel mérünk mindent manapság. Pénz kell, hogy meg tudjuk venni őket. És ettől azt reméljük, hogy boldogabbak, teljesebbek leszünk… De valóban azok leszünk-e?

A gépezet nem áll meg… Egyre több vágyat ültetünk el másokban, mert ezzel sajátjaink kielégülését reméljük. És ezek a vágyak folyamatos feszültséget tartanak fel bennünk mindaddig, amíg észre nem vesszük ezt az őrült mókuskereket. Ekkor dönthetünk úgy, hogy ki akarunk lépni belőle…

Ördögi kör ez. Mindenki tömi a másik fejét, ki szándékosan, ki öntudatlanul. Közben persze nem figyelünk oda a nyilvánvaló mellékhatásokra: környezetszennyezés, egészségkárosítás, stressz, erőszak. Ezek egyre csak tovagyűrűznek és minden ember, így a saját életünk minőségét is jelentősen romboljuk ezzel.

Valami ilyesmi zöngéje van ennek a folyamatnak: „Kard által vész mind, ki kardot ragad.”

Ennél persze árnyaltabb a helyzet…

Az előbbiekben elég szélsőséges nézőpontból mutattam be az összképet. Nem akarok senkit arra sarkallni, hogy valami félelmetes ellenséget lásson a mai gazdaságban. Az nem vezetne sehová. Az üzleti világnak is megvan a maga értelme és helye a világban, amíg nem találunk jobb alternatívát.

De lehetőséget teremthetünk arra, hogy ez a túlpörgött őrület lelassuljon, és egy pozitívabb irányba terelődjön. Ehhez mindenképp szükség van egy alapos szemléletmódváltásra. Én úgy látom, ez csak egyéni szintről (a társadalom alapépítő-köveitől) indulhat el, a kormányok jellegükből adódóan képtelenek erre a váltásra. Mire gondolok?

Ugye Te is szeretnél harmóniában élni? Szeretnél a saját valódi igényeidnek megfelelően élni, anélkül, hogy valaki más mondaná meg neked, mire van szükséged? Szeretnéd, ha Te és családod egészséges környezetben élne?

Ha a válaszod igen, akkor cselekedj úgy, hogy ebbe az irányba haladjon a világ. Gandhit idézve: „Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban.”

Miben látom a megoldást?

Én egyetlen valódi megoldást/utat látok erre. Önmagunk felé fordulást, hogy megismerjük belső világunk késztetéseit, mozgatórugóit. Ebből az önismeretből fakadóan megértjük valódi szükségleteinket, vágyainkat és értékeinket is. És ekkor ezeket könnyedén – szinte automatikusan – egyensúlyba tudjuk hozni egymással…

Értékeink ismerete rávilágít arra, hogy miben tudunk leginkább segíteni a világnak, embertársainknak. Erre épülhet a vállalkozásunk, vagy épp ezek alapján vállalhatunk munkát. Szükségleteink és saját vágyaink ismerete iránymutatást nyújt abban, hogy célirányosan meg tudjuk valósítani őket, és fel tudjuk mérni az ehhez szükséges erőforrásokat. Mindamellett megvéd attól is, hogy mások manipuláljanak bennünket. Ha tisztában vagyunk azzal, hogy mire is van valóban szükségünk, nem tudnak ránk sózni mást.

Ez egy belső tudati evolúció, ami így külsővé válik. Minél több (ön)tudatos ember van a társadalomban, annál hamarabb lemorzsolódnak és visszafejlődnek azok az iparágak és tevékenységformák, amelyekre valójában nincsen szükség, és káros hatással vannak környezetünkre és ránk egyaránt.

Így alakulhat ki egy egészséges egyensúly a gazdaság és a természet között. Nincs felesleges túltermelés, és nincs hiány sem. Nem olyan megvalósíthatatlan, mint gondolná az ember. Ez nem szól másról, mint a felelősség-vállalásról. Felelősséget kell vállalnunk saját életünkért, de ehhez fel kell ismerünk valódi önmagunkat…

Szép napot mindenkinek.